„Az sem elég erős érv, hogy Bassár el-Aszad erősen ellenérdekelt a vegyi fegyverek bevetésében, hiszen ha – akár most – ezt tenné, és rajtakapják, hogy átlépte a »vörös vonalat«, megindul ellene a büntető gépezet. Miért tette mégis? És ő tette-e? Nincs erre egyetlen olyan bizonyíték sem, amely meggyőzhetne minket.
Nem véletlenül szorgalmazza Oroszország is a bizonyítékok nyilvánossá tételét. Feltehetően sejtik, mi is a helyzet, hiszen ők ott vannak a hadszíntéren. A fegyverlaboratóriumok technológiája is jól ismert számukra. És ha támadnak az amerikaiak, kire mérik a csapást? Ennyi idő elteltével a raktárakat kiürítették, a felelősök elbújtak. A szuperpontos Tomahawk robotrepülőgépek és más harci eszközök biztosan mellé találnak.
Szíriában nyíltan ideológiai háború dúl. Alvállalkozókkal dolgoztatnak, régen az amerikaiak úgy mondták: proxy war. Oroszország és Irán az egyik oldalon, a Nyugat és pár szunnita iszlám ország a másikon. A szíriai viszonyokról, demokráciáról nincsen szó, csak hatalmi fölényről, pozíciók megtartásáról és kiépítéséről. Rettenetes háborút gerjesztenek, gyakorlatilag értelmetlenül. A szaringáz áldozatai számítanak a legkevésbé. Tart az alvállalkozók bálja.”