Én vagyok a legnépszerűbb ellenzéki

„»Mesterházy, a láncfűrészes« címmel jelent meg blogbejegyzés a minap, azzal a mondanivalóval, hogy ön a közelmúltban »feltrancsírozta összes korábbi szövetségesét, hűbéresét«. Pontos a helyzetértékelés?

Nem. Elmondom, mi történt pontosan. A demokratikus ellenzék néhány pártja teljesíthetetlen követeléssel állt az MSZP elé, így nem tudtunk megállapodni velük. Ugye az a cél, hogy a százhat egyéni választókerületben mindenütt csak egy baloldali jelölt induljon. Mi hónapokkal ezelőtt világossá tettük, hogy harmincöt körzetnél többet nem adunk át a remélt szövetségeseinknek. Mert bármilyen fura, legnagyobb ellenzéki pártként mi is szeretnénk indulni a választásokon. A Bajnai Gordonékkal történt megállapodásban harmincegy helyről lemondtunk, maradt még négy, ezeket felajánlottuk a további együttműködésre. Erre aztán kilencet kértek Gyurcsányék – három befutót, három billegőt, és három nem annyira nyerhetőt –, Fodor Gáborék további hármat, az már tizenkettő, még jó, hogy a szocdem Schmuck Andor nem állt elő ilyen igénnyel. Viszont Gyurcsányék és Fodorék is követeltek listás helyet: előbbiek hét-nyolc darabot, utóbbiak hatot, vagyis összesen tizenhármat. Mindez egy az egyben a szocialisták kontójára történt volna, hiszen Bajnaiék listája és harmincegy körzete érinthetetlen. Ez így irreális volt.

Gyurcsány, Fodor és a tizenöt programpontját lobogtató Schmuck is lefelé görbülő szájjal távozott az MSZP székházából. Gyurcsány ezt nyilatkozta: Mesterházy »megalázó módon vetett véget a tárgyalásoknak«.

Nem tudom, mi volt megalázó. Abban maradtunk Gyurcsánnyal, Fodorral és Schmuckkal, hogy tartalmilag sok mindenben egyetértünk, ami jó alap a későbbi együttműködésre, aminek a lehetőségét nem is zártuk ki.

Gyurcsány másképpen emlékezik erre a hvg.hu-nak adott interjújában.

Én pontosan emlékszem arra, hogy mit mondtam a megbeszélésen, az ajánlatunk pedig nyilvánosságra is került.

A láncfűrészes értelmezés szerint ön arra használta fel a „minipártokat”, hogy az »összellenzéki tárgyalásokon” csökkentsék az E14-PM súlyát, és folyamatos kritikáikkal „szétzúzzák Bajnaiék ernyőszervezeti reményeit«. Ön végül elérte, hogy Bajnaiból nem lett az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, a jutalomért jelentkező kicsiket pedig, miután megtették, amire szánta őket, kihajította.

Tudom, hogy keveseket zavarnak a tények, de azért tegyük tisztába: mi mindvégig azt képviseltük, hogy hívjuk az asztalhoz a többi demokratikus ellenzéki pártot is. Gordonéknak erre az volt a válaszuk: azt szeretnék, hogy kettőnk megállapodása képezzen gravitációs pontot, és eköré rendeződjenek a többiek, a DK, a Liberálisok és az MSZDP. Ezt a kis pártok is elfogadták, ezért mi sem ragaszkodtunk ehhez tovább. Nos, ezek után rajtunk kérni számon, hogy a kicsiknek nem jut annyi hely, mint amennyit szeretnének maguknak, legalább is furcsa. Arról nem is beszélve, hogy mi legalább tárgyaltunk velük, és tettünk ajánlatot.”