„A demokrácia működésének meghatározó fontosságú kérdése, hogy a közéleti, politikai, gazdasági információkat a társadalom milyen forrásokból ismeri meg. A Mérték Médiaelemző Műhely az állampolgárok demokratikus részvételéhez szükséges tájékozódási szokásait próbálta felmérni. (…)
Legfontosabb megállapításaink
- Míg 2012-ben a felnőtt lakosság majdnem 80%-a válaszolta azt, hogy a hazai médiában vannak elhallgatott jelenségek, 2013-ra ez az arány 74,5%-ra csökkent. Azok aránya pedig, akik szerint minden a valódi súlyához mérten jelenik meg a médiában 13,5-ról 18%-ra nőtt. A kormánypártokkal szimpatizálók, talán azért, mert nagy számban találnak a saját álláspontjukat erősítő forrásokat, kevésbé érzékelnek elhallgatott tényeket a médiában.
- A magyar társadalom egyharmada tartósan azt érzékeli, hogy a média és a politika összefonódásának mértéke növekszik. Ugyanakkor azok aránya, akik szerint a helyzet javul, ha kis mértékben is, de tavaly óta emelkedett. média és a politika összefonódásának megítélésében a pártpreferencia kétségtelenül befolyásolja a vélemények alakulását: akik úgy látják, hogy javult a helyzet, azoknak majdnem a háromnegyede a Fideszre szavazna.
- Szinte valamennyi televíziós csatorna vesztett a közönségéből, a legjelentősebb mértékben a közszolgálati csatornák. A két új csatorna közül az RTL2-t meglepően sokan említették. A csatorna indulása óta még egy év sem telt el, és már a társadalom 22%-a jelölte meg hírforrásként.
- Az internetes portálok jelentősége számottevően növekedett. Valamennyi hírportált többen figyelték 2103-ban, mint tavaly, és bár két év adataiból még nem lehetséges trendekre következtetni, de annyi bizonyos, hogy a közéleti tartalmú médiafogyasztás körében az internetes portálok szerepe folyamatosan növekszik.
- A kuruc.info 3%-os említettsége kifejezetten magasnak tűnik, hiszen ugyanennyien említik hírforrásként például a Népszabadságot is.
- Az elmúlt egy évben a rádiók politikai, közéleti műsorainak hallgatottsága is nőtt. A Neo FM kiesésével azonban a Class FM csupán 6%-kal tudta növelni a közönségarányát, a hírrádiók viszont a Lánchíd Rádió kivételével növelték a közönség elérésüket. Annak ellenére, hogy a Lánchíd Rádió 2011 óta jelentős mértében növelte a vételkörzetét, a hallgatottsága a közéleti témákban mégsem változott 2012 óta.
- A nyomtatott sajtó válsága ugyan nem mélyült tovább, úgy tűnik, hogy egyfajta stagnálásnak lehetünk tanúi. Egyedül a megyei napilapok voltak képesek az elmúlt egy évben a közönségelérésüket valamelyest növelni. A többi sajtótermék elérése azonban változatlan maradt. Az országos napilapokat kifejezetten elenyésző számban használja a magyar társadalom hírforrásként, a napilapok közül a legmeghatározóbb hírforrás a Blikk.
- A közszolgálati csatornák megítélése, ha nem is sokkal, de javult. Ugyanakkor azok között, akik szerint a műsorok egyre jobbak a közszolgálati rádióban és televízióban, a Fidesz-KDNP szavazói vannak jelentős többségben (55%), viszont az MSZP szavazók aránya csak 8%. Ugyanakkor azoknak, akik a minőség romlását érzékelték majdnem 20%-a MSZP, 16%-a pedig Együtt-PM szavazó.
- A magyar társadalom médiafogyasztási szokásai alapján, ugyanúgy, mint a tavalyi elemzésünkben, négy csoportot különböztettünk meg. A tavalyi évhez képest jelentős változásnak lehetünk tanúi, a társadalom médiafogyasztási szokásai egyértelműen átalakulóban vannak. A tavalyi adatokhoz képest több mint a duplájára emelkedett azoknak az aránya, akik szinte valamennyi információforrást folyamatosan figyelik. A másik jelentős változás, hogy csak a két kereskedelmi csatornáról tájékozódok csoportjának aránya közel 10%-kal csökkent, bár így is a társadalom több mint fele sorolható e csoportba. A közönség további két csoportja az internet kivételével szinte mindent fogyasztók, valamint a csak internetről tájékozódók csoportja; e csoportokban a tavalyi adatokhoz képest csak kisebb változások láthatók.
- Az a folyamat, ami szerint a fogyasztók inkább azokat a médiumokat követik, amelyek a saját véleményüket erősíti meg, továbbá erősödött. Ez leginkább a hetilapok keresztfogyasztási adatain látszik, ahol lényegében megszűnt a két tábor közötti keresztolvasás. Továbbra is jellemző, hogy a baloldali médiát figyelők nagyobb arányban követik nyomon a jobboldali médiát, mint fordítva.
- A parlamenti választásokon való részvételi hajlandóság és a médiafogyasztási szokások között egyértelmű összefüggés látható. A négy médiafogyasztói csoport közül a mindent fogyasztók az 62%-a menne el biztosan szavazni, és csak 8%-uk mondta azt, hogy biztosan nem szavazna a parlamenti választásokon. A két kereskedelmi csatornát nézők csoportjában azonban éppen fordított az arány, mindössze 39%-uk menne el biztosan szavazni, és 25%-uk pedig biztosan nem.”
