„Szívhalott” politika

„Sok civil beszélgetést hallgattam már végig feszengve, ahol egyik-másik politikus szellemi képességeit nem túl hízelgően minősítették, uram bocsá' indulatosan lehülyézték, agyhalottnak nevezték. Pedig a legtöbb közszereplőnek, még ha képtelenségek szajkózására kárhoztatja is a balsors, jobban mondva az önérdek, megvan a magához való esze. Agyhalottnak tehát végképp nem mondanám az ilyen, nem túl rokonszenves politizálást sem. »Szívhalottnak«, érzéketlennek, lelketlennek egyre sűrűbben. Sajnos, már a civil közvéleményt is sikerült átverni azzal a hazugsággal, hogy a politikán nem lehet az erkölcsi normákat számon kérni, erkölcs és politika két külön világ. (...)