„Az ország kettészakadt ebben is: az egyik rész másképp emlékszik a kettős állampolgárságról szóló 2005-ös népszavazás tétjére, vagy 2006 őszére, mint a másik. Én például nem bántam meg a 2005-ös szavazatomat: ma is úgy gondolom, nagy felelőtlenség összekeverni a nemzeti együvé tartozást az állampolgársággal. Tudom, ez nem mindenben egyezik a két párt állásfoglalásaival. Azt is tudom, hogy nem lehet és nem is szabad tagadni a tévészékház ostroma miatt talajt vesztett és elégtételre vágyó rendőrök némelyikének 2006. októberi túlkapásait.
Ám ez a tudás és a nyomában járó önvád, hogy az akkori zűrzavarban nem tudtunk megvédeni minden vétlen embert, nem homályosítja el azt a meggyőződésemet, hogy nem egyformán oszlik meg a felelősség a felgyújtott autókért, betört kirakatokért, a majdhogynem puccskísérletig eljutó politikai szándékokért. Azt sem hiszem, hogy erről a táboron belüli vitáról említést tenni se volna szabad, »Nicht for dem Választó!« jeligével. Ám ez a legkevésbé sem akadályozza őszinte együttműködésemet azokkal, akik erről ugyan másképp gondolkodnak, de egyformán látjuk az ország mai és holnapi leckéit. Mert a jövő fontosabb, mint a múlt.”