Tradicionalista receptek a „jó világ” végére

„Megfigyelők és bennfentesek szerint Vlagyimir Putyin rég nem látott energiával, triumfalizmussal és zsoviálisan kezelte szokásos, háromórás expozéját a Valdai Fórumon (ahová Ján Čarnogurský is hivatalos volt). A Valdai Fórum immár hagyományos konferencia, ahol a világ különféle szakértői, elemzők, akadémikusok és egyre több politikus is azon vitatkozik, merre tart Oroszország.

Hogy mitől volt Putyinnak széles jókedve, azt sokan találgatják. A szíriai szerepvállalás biztos az egyik fő ok, bár az orosz gazdaság helyzete, és amilyen gyorsan változik a globális energiapiac (az oroszok hátrányára), nem sok okot ad a kedélyeskedésre. Annyi bizonyos, hogy korábban az Oroszországgal eleve szimpatizáló, nem túl kritikus külföldi vendégeket hívták meg (például Čarnogurskýt), de most az orosz ellenzék is jelen volt, ráadásul szerepet is kapott.

Putyin beszédét akár az egyre nagyobb hangsúlyt kapó tradicionalizmus, mint politikai koncepció újradefiniálásának is tekinthetjük. Ennek alappillérei a Nyugat morális válsága, értékrendjének (amiből kizárólag a politikai korrektség, illetve a »homoszexualitás« van kiemelve) ostorozása, a többség akaratának érvényesítése (többségi »jog«), és a nemzeti identitás hagyományos, ortodox értékrendre való alapozása, valamint a kisebbségi jogok betartása. Tulajdonképpen nincs ebben semmi új. Ami azonban új volt, az a nagyobb legitimizációhoz való fordulás. Kritikus külföldi megfigyelők meghívása, az orosz ellenzék szerephez juttatása, az egyik legtisztább helyhatósági választások megrendezése és a regionális választások visszaállítása mind-mind a legitimizáció visszaállítását szolgálja. De a demokráciának sem rossz.”