A rezsi alkotmányjogi fogalma

„A »fontos, tehát sarkalatos törvényt alkotunk róla«, »fontos, tehát beírjuk az Alaptörvénybe« megközelítés viszont ebben a ciklusban már eddig is elért annak a határára, hogy egy alkotmányos választói felhatalmazással rendelkező kormánynak még meglegyen a hatékony kormányzáshoz szükséges mozgástere. A teljesség igénye nélkül, most csak a parlamentarizmustól teljesen idegen akadályokra szorítkozva: alapelemeiben bemerevített vagyonpolitika, földforgalmi szabályozás, társasági és jövedelemadó-rendszer, kulcsterületek (köztük az energia-, a közmű- és a hírközlési igazgatás) alkotmányosan független (és politikailag nem felelős) vezetőknél. Ha ezekhez hozzácsapunk még egy – nyilván a következő hetekben improvizálandó, de biztos szép nagyot markoló – »rezsialkotmányosságot«, akkor az hatósági árszabályozás egésze merevedhet be az éppen irányadó, koránt sem biztosan fenntartható irányban, valószínűleg úgy, mint ahogy az a földbirtokpolitikával történt.

Pontosan ez a cél, hallhatjuk erre az indokot, hiszen az elért eredményeket/a fogyasztókat/Magyarországot meg kell védeni. Az élet azonban sajnos nem ennyire egyszerű. Még akkor sem az, hogyha figyelmen kívül hagyjuk azt a kellemetlenül bonyolult összefüggést, hogy itt a védelem leginkább azt jelenti, hogy a választópolgárt megvédik saját későbbi választásának lehetőségétől.

Bölcsen, de legalábbis egy évnél messzebbre előre gondolkodva kellene viszont mérlegelnie lassan a döntéshozóknak, hogy hol van az a pont, ahol egy kétharmados többség nélkül működő jobboldali kormány se lesz már képes saját gazdaságpolitikáját korrigálni. A kormányt kikötözni és a gázpedált kiékelni ugyanis akkor sem okos dolog, hogyha a vezető hisz benne, hogy nem a szakadék felé száguld az autó.”