Tarlós István kimeríti a bunkóság fogalmát

„Az immár főpolgármester Tarlós játszi könnyedséggel szárnyalja túl a korábbi bunkósági rekordokat, és szinte már föl sem tűnik, hogy a suttyógyülde Fővárosi Önkormányzat hogyan kezeli Eszenyi Enikőt. Ráadásul ez esetben nem is egy pozícióra törő politikusról van szó, hanem egy Kossuth-díjas színészről (aki a díjat még akkor kapta, mikor az még ért valamit, mellesleg az első Orbán-kormány alatt), a Vígszínház jelenlegi igazgatójáról, akinek ebbéli ténykedését eléggé általános elismerés övezte, és akit ennek ellenére annyira se méltatnak, hogy nyíltan közöljék vele: coki. Vagy, hogy nem tetszik a frizurád, vagy, hogy nem passzol az elképzeléseinkhez, amit csinálsz, fedettpályás futballcsarnokot akarunk a Vígben, vagy, hogy bocsika, a helyedet már odaígértük valamelyik haver unokahúgának, akinek nem jutott trafik. Ehhez képest az ülésről kitámolygó képviselők elsőre még azt sem tudták megmondani, hogy érvénytelenné vagy eredménytelenné nyilvánították a pályázatot, ami csak annyiban érdekes, hogy ha nem találtak eljárási hibát, és a pályáztatás érvényes, úgy legalább annyival tartoznak Eszenyinek, hogy megindokolják a megindokolhatatlant.

Az ügy hátterében persze az áll, hogy Eszenyi a Nemzeti Együttműködésben elvárható minimális meghunyászkodásra is képtelen, még Alföldi Nemzetiből kihajított darabját is hajlandónak mutatkozott befogadni, ezért úgy döntöttek, hogy a színházat odaadják egy színpadi kelléknek (értve ez alatt a kampányesemények szónoki emelvénye mögötti bamba ácsorgást), aki viszont ahhoz is hülye volt, hogy érvényes pályázatot adjon be.”