Pottyondy Edina bedöntötte a Tisza Pártot Magyar Péterrel együtt

Orbán Viktorba akart rúgni, de végül Magyarba sikerült.

Az előző hétvégémet két esemény foglalta mintegy keretbe, és mindkettő pontosan úgy sült el, ahogyan vártam. Az egyik a román–magyar meccs volt, a másik a budapesti Manu Chao-koncert.
„Addig is záróra. Először oktatás, nevelés, erkölcstan, történelemórák. Aztán annak a rendkívül bonyolult feladatnak az elsajátítása, hogy miként juttassuk el a labdát a legközelebb álló társunkhoz. A parasztvakításból pedig egyszer és mindenkorra elég. Megfogta a fiúkat a korán bekapott gól, meg a többi hülyeség. Megfogta, mi? Volt még hátra nyolcvannyolc. Azért akadt egy szép pillanat is. A fiatal, életerős magyar labdarúgó lába begörcsölt, nyilván a nagy terheléstől. A román odament hozzá és befeszítette a lábfejét. A rohadt, mocskos, oláh cigány állatja, aki lenyúlta Erdélyt.
Elképesztő sötétség van itt a fejekben. Ha valaki úgy gondolja, hogy egy futballstadionban kell valagba rúgni Trianont, ám tegye. Például megteheti, hogy a szívét, a lelkét, a beleit kirakja a gyepre. Hogy a szétfütyült Himnusz és az 1918 feliratú táblák (amelyekről az UEFA-seggfejek alighanem azt gondolták, hogy Piturca faterjának születési évét jelezték) ellentételezéseként nem a szektort bontja le, mint egy behisztizett pávián. Ez a kultúrfölény, jelentsen bármit is.
Manu kiment a barátaival a színpadra, és közel három órán keresztül egy perc pihenést sem engedélyezett sem maguknak, sem a csodálatos közönségének. Ötvenkét évesen.”