Kérjetek bocsánatot!

2013. szeptember 14. 17:38

Az előző hétvégémet két esemény foglalta mintegy keretbe, és mindkettő pontosan úgy sült el, ahogyan vártam. Az egyik a román–magyar meccs volt, a másik a budapesti Manu Chao-koncert.

2013. szeptember 14. 17:38
Hegyi Zoltán
Hegyibeszéd

Addig is záróra. Először oktatás, nevelés, erkölcstan, történelemórák. Aztán annak a rendkívül bonyolult feladatnak az elsajátítása, hogy miként juttassuk el a labdát a legközelebb álló társunkhoz. A parasztvakításból pedig egyszer és mindenkorra elég. Megfogta a fiúkat a korán bekapott gól, meg a többi hülyeség. Megfogta, mi? Volt még hátra nyolcvannyolc. Azért akadt egy szép pillanat is. A fiatal, életerős magyar labdarúgó lába begörcsölt, nyilván a nagy terheléstől. A román odament hozzá és befeszítette a lábfejét. A rohadt, mocskos, oláh cigány állatja, aki lenyúlta Erdélyt.

Elképesztő sötétség van itt a fejekben. Ha valaki úgy gondolja, hogy egy futballstadionban kell valagba rúgni Trianont, ám tegye. Például megteheti, hogy a szívét, a lelkét, a beleit kirakja a gyepre. Hogy a szétfütyült Himnusz és az 1918 feliratú táblák (amelyekről az UEFA-seggfejek alighanem azt gondolták, hogy Piturca faterjának születési évét jelezték) ellentételezéseként nem a szektort bontja le, mint egy behisztizett pávián. Ez a kultúrfölény, jelentsen bármit is. 

Manu kiment a barátaival a színpadra, és közel három órán keresztül egy perc pihenést sem engedélyezett sem maguknak, sem a csodálatos közönségének. Ötvenkét évesen.

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
turclus
2013. szeptember 15. 12:13
Hegyi, te mikor kérsz bocsánatot ezért a fércműért?!
Forsz
2013. szeptember 15. 11:44
Gyurcsány a szenvedélyről beszélt tegnap a Szabadság hídon. Lendvai Ildikó az értelmiség harmadik csoportjáról, akik őt annyira szórakoztatni képesek. Nekem, meg a Dzsudzsák nyilatkozat zümmög még mindig a fejemben, amit az észt meccs után mondott. Nos, Hegyi Zoltánunk szenvedélye nem is kétséges. Csak az a baj, kedves Zoltán, hogy ebből a szenvedélyes fikázásból van éppen elegem, miként a gyurcsányi álságos szenvedélyből is. Ezt a szenvedélyes odamondogatást, ha hiszed, ha nem, már 1954. óta visszatérően tapasztalhattuk és kurvára elegem van a hozzád hasonló szenvedélytől fűtött megmondókból!! Ezek a szenvedélyes megmondók a berni világbajnoki döntő óta mindig szenvedélyesen küldik el az éppen aktuális csapatot a picsába. Akkor - 1954-ben - majdnem forradalom lett a kudarcból, pedig nem voltak rosszak, csak szerintem a német csapat doppingolt, ami akkor még fedett és jól titkolható gyalázatos visszaélés volt. Most nem olyan jó a csapat, most csak köpködjük. Persze Dzsudzsák is elmehet ám...mert igaza az nincs. Hegyi Zoltánnak abban igaza van, hogy nem egy futballmeccsen kell Erdélyt visszaszerezni, ezt tökéletesen látta meg ő is; nekem már hetekkel korábban ez volt a véleményem és tutira vettem, éppen e miatt a quasi elvárás miatt a kudarcot. Olyan lelki nyomás alatt, ami akkor a csapatra szakadt, nem is lehetett jól létezni sem, nem hogy focizni. De ne folytassuk már kérem ezt, a csapatot méltatlanul gyalázó köpködést. Sokkal jobbak, mint amit ott láthattunk tőlük és nem értem, miért nincs egy vagy két pszichológusra pénze a szövetségnek ilyen fontos meccsek előtt!?
Taxin
2013. szeptember 14. 23:25
Beszarás hogy a szar Csegevarás Manu Chaora hogy rá vannak gerjedve az ávósok.
atila68
2013. szeptember 14. 21:04
Elképesztő sötétség van a fejedben Zoltán! Ha úgy gondolod, hogy egy futballstadionban kell valagba rúgni Trianont, ám tegyed.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!