A velünk (f)élő Merkel

„A bankunió mellett a görög program küszöbönálló felülvizsgálata lehet az a kérdés, amelyen már rövid távon le lehet majd mérni, hogy van-e elmozdulás a német Európa-politikában. Bár a direkt adósságelengedés továbbra is tabunak számít, arra már nagyobb készség lehet, hogy több időt adjanak a görögöknek (és másoknak) a kölcsönökért cserébe elvárt fiskális kiigazításra. Ehhez ugyanakkor több pénzt kell majd bedobni a kosárba, ami vélhetően vállalható áldozat lesz Berlin számára, ha a görögök közben elvégzik a házi feladatukat. Ezzel együtt a görög államadósság nem fenntartható, és ezzel Németországban is tisztában vannak. Adósságleírás nélkül tehát aligha kecmereghetnek ki a görögök a mély gödörből, ám ennek úgy tűnik, még nem jött el az ideje.

Az is nyilvánvaló, hogy ma még Merkelék sem tudják a választ számos fontos kérdésre, ami éppen elég ok lehet az eddigi pragmatikus irányvonal folytatására. A berlini kormányt »a legkisebb ellenállás« törvénye átmenetileg kompromisszumos megoldásokra sarkallhatja. Ilyen lenne az, ha pragmatikus szempontok miatt a tényleges gazdasági és monetáris unió építése ideiglenesen kormányközi szinten, az Európai Bizottság partvonalra szorításával folytatódna. Erre már tettek célzásokat felelős német politikusok az elmúlt hetekben.

Angela Merkelnek talán mégis leginkább amiatt főhet a feje, hogy az euró megmentésének ne az Európai Unió szétesése legyen az ára. Csöppet sem meglepő, ha az emiatt különösképpen aggódó lengyelek teljes szívvel a kancellárnak szurkoltak a választásokon, attól tartva, hogy egy esetleges szociáldemokrata győzelem és Merkel távozása a színről a francia álláspont felé tolná Németországot, amely sokkal kevésbé veszi figyelembe Közép- és Kelet-Európa érdekeit. Harmadik kancellári mandátuma nem lesz sétagalopp Angela Merkel számára. Hiszen ha lehet, most még inkább tőle várja egész Európa a problémákra a megoldást.”