Majdnem szüretelünk

„A múlt hónapban kidolgoztuk magunkat. Lepalackoztuk végre a már sokat emlegetett borokat. 2011-ből a furmintokat: Birtok, Istenhegy, Úrágya. Ebből az évből egy gyümölcsös édes furmintunk is született. Hárslevelűből is lett édes a palackba töltve. Ki ne hagyjam azért a »szegény« rokont, a zempléni Chardonnayt. Igen, a JanÓ is a palackjában gömbölyödik. Hát hogyan is mondjam? Nem kis feladatnak bizonyult, hogy mit hogyan logisztikázzunk, hogy elférjünk valahogy. De sikerült hála Istennek! Nemsokára készen vannak a címkék és indulhatnak is az asztalokra/poharakba.

Úgyhogy most már nyugodtan készülhetünk a szüretre. Nyugodtan? Mindig elönt mindenkit a »harci láz«, ahogy közeledünk a szőlők teljes érettsége felé. Hol melyik parcella van előrébb érettségben? Melyik van netán lemaradva? Mennyi kétely és kérdés. Aztán ha elindulunk, akkor már jöhet a napi rutin. Egy darabig. Aztán majd megint találunk valamit, amiben dönteni kellene. Szedjünk, ne szedjünk aszút? A csipet-csapatunk a sárgamuskotály-szüretnél is minden parcellánál megkérdezte, mi legyen.

Szedjünk - mondtam.

Igaz,  a nap végére csak egy harmadvödörnyi jött össze. Én ennek is örülök, mert nem a földre került és a költségeket amúgy sem igazán növeli. De legalább van már olyan kettő kilónyi 2013-as aszúszemünk. Dédikém mondogatta sokszor, hogy aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Mivel már negyedik éve nincs komolyabb aszús év a borvidéken, ebben bízom. Megérdemlem már a nagyot is ez éven. Jó sok aszúszemet.”