Imitált demokrácia

„Itt, Budapesten, ahol a hírlapok külpolitikai hasábjait európai és amerikai hírek uralják, ritkán gondolunk bele: a világnak csak a bőven kisebbik része fejlett demokrácia. Olvasunk persze nyílt diktatúrákról is, ahol eltiporják az ellenzéket. Ha tartanak is kirakatválasztásokat, a szeretett vezető majd száz százalékkal biztosítja be uralmát.

Nehezen sorolható be viszont a szokványos demokrácia–diktatúra ellentétpárba Zimbabwe, ahol a héten tartottak választásokat. Elvégre micsoda demokrácia az, ahol az elnök (Robert Mugabe) uralja a teljes médiát, ahol megfélemlítik a teljes ellenzéket? Ahol olyan választási furcsaságokat kell utólag tisztára mosni, mint kétszázezer száz évnél idősebb választó voksát (egy mintegy tízmilliós országban) vagy azt, hogy Afrika egyik legalacsonyabb írástudatlansági rátája mellett egy 17 ezres választókörzetben tízezren szorultak segítségre a szavazólap kitöltésében.

Másfelől: milyen diktatúra az, ahol az ellenzék vezetője maga a miniszterelnök (Morgan Tsvangirai), aki azt mondja: miért is lázadoznának a népek a visszaélések ellen, hisz a zimbabweiek békésen szeretik intézni a dolgokat...”