Tüske és tövis

„Ha arra keressük a választ, hogy miért kell figyelnünk az Európai Központi Bank jelzésére, ha nem is vagyunk tagjai az eurózónának, akkor a felelet roppant egyszerű: azért, mert miután a jegybank tagja az európai központi bankok rendszerének, így a státusát érintő minden jelentős változtatást egyeztetni kell az EKB-val. Egyébként természetesen jó kapcsolatot kell ápolnunk az EKB-val, ha ugyanis baj van, akkor az EU pénzügyi döntéshozatali mechanizmusában ez az egyetlen monetáris hatóság, amely azonnal képes a segítségre. Előbb-utóbb pedig száz százalékban oda fogunk tartozni: Magyarország vállalt kötelezettsége az euró bevezetése, onnan kezdve teljes mértékben élvezhetjük Frankfurt pénzügyi védőernyőjét.

Kis tüske maradhat azonban a magyar félben. Akkor, amikor a kormány deklarálta azon szándékát, hogy összevonja a két intézményt, Simor András volt az MNB első számú vezetője, és a jelenlegi kormány által nem különösebben kedvelt akkori jegybankelnök mielőbbi eltávolításának szándékát olvasták ki a kabinet tervéből. A »veszély« azonban elmúlt, s az idők annyira megváltoztak, hogy nem pusztán az elnök személye cserélődött ki, hanem a jegybanki felső vezetés is. Kommentálhatnánk ezt úgy is, hogy a »magyar ügy« immár szakmai kérdéssé vált. De akkor az Európai Központi Bank akkori »torpedója« minek minősült? Politikai és nem szakmai ellenvéleménynek?

Mindegy. Tovább nem érdemes ragozni, különösen azért, mert a szóban forgó konstrukció – jegybank–felügyelet fúziója – nem szokatlan az európai gyakorlatban, sőt inkább tendenciává kezd válni.”