Lámfalussy nem pusztán elismerésre méltó közgazdászi pályát futott be, hanem részt vett 1988 és 1989 között az Európai Monetáris Unió megvalósítási tervének kidolgozásában.
„Több mint tíz év leforgása alatt az euró bizonyított: a világgazdasági krach ellenére megőrizte stabilitását, azon országok pedig, amelyek az eurózónához tartoznak élvezhetik az Európai Központi Bank védőernyőjét. Persze az euróra történő átállásnak is megkérik az árát: alacsony költségvetési hiány és infláció, továbbá hatvanszázalékos államadósság – hogy csak a javát említsük a maastrichti szerződésben rögzítetteknek.
Persze, mit nekünk euró! Itt van nekünk a forint, ide-oda rángatózó árfolyammal. A spekulánsok felkapott pénze nem kis gondot jelent az államnak, a cégeknek és a magánszemélyeknek, miután minden említett komponensnek nagy a devizaadóssága.
Hogy hol is »tartunk« a magyar euróval? Az infláció és a költségvetési hiány végre az uniós kulcsszint alatt van, az államadósság azonban nyolcvan százalék körül toporog. Eközben Orbán Viktor miniszterelnök szerint Magyarországnak akkor kell érdemben megfontolnia az eurózónához való csatlakozást, ha az egy főre jutó magyar GDP elérte az euróövezeti tagállamok egy főre jutó GDP-jének kilencven százalékát. Közgazdasági logika szerint miután hazánkban gyakorlatilag tíz éve megállt a felzárkózás, és a számunkra legkedvezőbb módon számolva is 66 százalék az egy főre jutó GDP az EU-átlaghoz képest, mindez azt jelenti, hogy belátható időn belül nincs esély arra, hogy euróövezeti tagok legyünk.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Az sem lehet kérdéses többé, hogy a Tisza kormány beállna-e Ukrajna EU-csatlakozása mögé.
Hátborzongató tervvel álltak elő a füstös szobákban.
