Fütyül Giorgia Meloni a bíróságra, csak azért is Albániába viszi a migránsokat
Az olasz baloldal közben új módon támadja a migránsdeportálási megállapodást.
Az olaszok legalább húsz éve tudnak Berlusconi piszkos ügyeiről. Mégis megválasztották.
„A Lovag bukását vizionálóknak nem árt elolvasni az ítélet apró betűs részét is, amely arról rendelkezik, hogy a szenátort nem tiltották el a közhivatal viselésétől (holott mi ez, ha nem összeférhetetlenség), és a négy év börtönből hármat automatikusan elengednek egy korábbi amnesztiatörvény értelmében. Sőt, emiatt még a fennmaradó időre is csak a házi őrizet vagy a közhasznú munkavégzés jöhet szóba. (A Lovagot nem kell félteni, ha véletlenül mégis közmunka lesz a vége, legfeljebb zenés-táncos országos körútra indul, hogy szórakoztassa az adófizetőket.) No de. Az amnesztiatörvényeket egytől-egyig saját magára írta a Lovag korábbi miniszterelnökségei idején, mert tudta: előbb-utóbb úgyis szorul körülötte a hurok. A személyre szabott törvénykezés, vagyis a hatalommal való arcátlan visszaélés erkölcsileg jóval súlyosabb kategória lenne, mint a jogdíjak elsikkasztása.
Az olaszok legalább húsz éve tudnak Berlusconi piszkos ügyeiről, a korrupciós botrányai elől Tunéziába menekült Bettino Craxi exkormányfőhöz fűződő barátsága óta. Mégis megválasztották, sőt, a háború óta ő volt az egyetlen kormányfő, aki egy teljes ciklust kitölthetett. Az olaszok már csak ilyenek: nem lehetett rájuk sózni Mario Montit, a szobatiszta, Brüsszel-konform technokratát, sem az Európai Bizottság volt fejét, Romano Prodit, a Professzort, mert túl unalmas volt nekik. Az adócsalás pedig – finoman szólva – nem áll túl messze tőlük. Közgazdászkörökben régóta forog egy általános érvényű mondás: az olasz gazdaságot az is élteti, hogy amit a lakosság elrejt az adóhatóság elől, azt legalább beteszi a bankba megtakarításként.”