Pesszimistván – a 30 éves István, a király

„Nem kérdés, hogy egy mai István, a király egy kiábrándultabb változatot mutat. 30 éve talán az lehetett a kérdés: ki mit mer kimondani? Ma már inkább az: ki mit akar, egyáltalán minek van értelme kimondani? Az a fajta spleen burkolja be ezt az előadást, ami szükségszerűen már csak hiábavalónak láttatja a küzdelmet, törekvést, amit gondolnánk, tenni vélnénk, amikor erre a tízmilliónyi nemzetre gondolunk. Szomorú darab tehát Alföldi István, a királya.

Eszembe is jutott az új Nemzeti Színház megnyitása alkalmából bemutatott Az ember tragédiája darab, amelyet 2002. március 15-én talán ugyanilyen nagy várakozás előzött meg (és amelyben éppen Alföldi Róbert játszotta az ördög szerepét, milyen véletlen). Szóval akkor, 11 évvel ezelőtt emberek ezrei háborodtak fel az elmaradt az utolsó mondat hiányán: »Ember küzdj, és bízva bízzál!« – azt hiszem, valami hasonlót láthatunk itt is. Tegnap újra megfogalmazódott, hogy minden hiábavalóság. Madách után Boldizsár Miklóst is utolérte a korszellem.”