„Balog Zoltán, az ún. emberi erőforrások minisztere az elsőfokú ítélet utáni közleményében lényegében a végrehajtó hatalom érdemének tudta be, hogy »a rasszista bűncselekmények elkövetői közül senki sem menekülhet meg a törvény szigora elől«, egyben megrendelte a másodfokra is ugyanezt az ítéletet az igazságszolgáltatástól. A februári tatárszentgyörgyi megemlékezésen ugyanő még relativizálta a történteket, kijelentve, »Tatárszentgyörgy, Nagycsécs és Olaszliszka áldozatai ugyanannak a gyűlöletnek az áldozatai, és ugyanúgy jár nekik az igazságtétel«, ami csak az igazságtétel szempontjából igaz, egyébként nem: a romagyilkosok az áldozatok etnikai hovatartozása, származása alapján öltek, eltervezetten, hidegvérrel.
Az üzenet azonban nagyjából átjött: azt mondjuk, amit kell, de azért ugye értjük egymást. Nincs olyan közbeszéd a romagyilkosságokról, hogy ne lenne rögtön mögétéve egy »na de ott volt Olaszliszka«, egy »és a Cozma-gyilkosság?«, egy »na és a cigányok mit követnek el ellenünk naponta?«, megfogalmazva széles dolgozói tömegek azon elvárását, aminek a lelkész kormányzati tényező kész megfelelni.
Persze vette a lapot a lakájmédia is, azt a lapot, amelyen az állt, hogy a szocialisták vezetői / háttéremberei / titkosszolgálata / holdudvara morálisan képes volt megrendelője, felbujtója, haszonélvezője lenni a romagyilkosságoknak. A Magyar Hírlapban szegény Stefka István azt írta, »Aztán jöttek a cigányokat gyilkolók titkosszolgálati segédlettel«, ami egyértelműen megrendelői viszonyt feltételez. Pilhál Tamás a Magyar Nemzetben ugyanezt állította, egy másik cikkében kauzális összefüggést sejtetve Gyurcsány Ferenc bírósági megjelenése és Csontos István negyedrendű vádlott »elnémulása« között, plusz mindkét cikkében hitelesnek fogadta el Mohácsi Viktória konspirációs teóriáit Gyurcsányék kvázi megrendelői szerepéről (»állami tisztségviselőknek is közük lehetett a gyilkosságokhoz«).”