„Ezután furmintra kezdtem vadászni. Találtam is egy termelőt, aki kifejezetten eladásra termel. Augusztus közepén hívtam fel, hogy szeretnék venni lábon 500 tőkényi furmintot. A feltételek több mint zavarba ejtőek voltak: igen, de nem csinálhatunk (az én embereim) terméskorlátozást. De állítólag ők beállították a termést, 6 vessző, vesszőnként 2 fürt, az pont annyi, amennyit én is akarnék, max. 12 fürt. Elmentem megnézni a szőlőt. A sorok köze példásan rendben tartva, tényleg nagyon szép talajmunka.
Ugyanakkor a szőlőn az összes másodvirágzásból származó Szent Márton fürt fenthagyva, és így nem hogy kettő, de inkább 3-5 fürt sorakozott a 6 vesszőn. A leveleken furcsa elváltozás: az erek mentén határozott szélű, 200 forintosnyi barnás beszáradások. Szőlőorbánc. Végül nem vettem meg a furmintot, nem a növényvédelmi probléma miatt (bár most kell permeteznie nem akármilyen szerrel ilyen komoly fertőzésre, ami az én mércém szerint már nem megengedhető a borban), hanem azért, mert ha november végéig a tőkén aszalnám, akkor se érne be nekem megfelelően ez a szőlő.
Nem tudom, mennyire általános az, amit leírtam. De ez a tapasztalat azt mondatja velem, hogy nem igazán képzelhető el vásárolt szőlőre alapozva a borászkodás, valamint égető szükség lenne egy, a minőségi borszőlő termelést leíró technológiára azoknak, akik ezzel foglalkoznak.”