Miben hasonlít a magyar foci és a gazdaság?

„A magyar foci tragikus helyzete igen szemléletes módon szimulálja a magyar gazdaságban kialakult viszonyokat is. A magyar piacgazdaságból éppen az hiányzik, ami a kapitalizmust szerethetővé és vonzóvá teszi: a korrekt viszonyokon alapuló szabad verseny. És éppen ezért alacsony a teljesítménye és egyre kevésbé képes a növekedésre. A magyar gazdaság egy olyan pályán kényszerül teljesíteni, amely valakik felé folyton lejt. Most leginkább az olyan nemzeti nagyvállalatok felé, mint a miniszterelnök által nevesített Közgép, amelyeknek direkt állami támogatások és túlárazott közbeszerzések elnyeretésén keresztül történő felhizlalásával már nyíltan vállalt cél, hogy egyre több, nemzetközi szinten sikeres, terjeszkedni képes vállalkozás jöjjön létre. (Mintha ezzel szentesíteni lehetne a state capture-t, az államilag szervezett korrupciót.) Ahogy a szocialista kormányok alatt nemzeti bajnokká tett Wallis sem tudott labdába rúgni a globális piacokon, ugyanúgy nem lehet nemzetközi szinten sikeres a Közgép sem. Ahol pályára lép - hiába a kormányzati segítség - sorra kapja majd az utolsó pillanatokban a gólokat, éppen úgy, ahogy a Videoton, vagy a magyar válogatott a románok elleni vébé-selejtezőn. Globális piacokon csak az a vállalat lehet versenyképes, amely nyílt versenyben edződött meg, megszenvedett innovációkra tud építkezni. Az nem, aki kvázi csalással - a közpénzek erőszakos átcsoportosításával - lett felturbózva.

Pedig az, hogy minél több magyar vállalkozás legyen sikeres a globális küzdőtéren, valóban a növekedésképtelenségből kitörni nem tudó magyar gazdaság előre menekülésének a legfőbb záloga. Csak ezzel lehetne ellensúlyozni annak a szocialista-szabaddemokrata kormányok által elkezdett, de az Orbán-kormány által is büszkén vállalt beruházás-ösztönzési gyakorlat negatív következményeit, amelynek eredményeként a hazai GDP-nek egyre nagyobb részét szuper-termelékeny globális cégek magyarországi leányvállalatai állítják elő. Ezekben az üzemekben szinte kizárólag importált anyagokat dolgoznak fel vagy importált alkatrészeket szerelnek össze, ugyanakkor a teljes kibocsátást exportálják, emiatt a megtermelt GDP-ben igen alacsony az a hányad, amely a magyar gazdaságban hasznosul. A magas termelékenység miatt a bérhányad eltörpül, a tulajdonosok pedig az anyaországokban élnek, ezért a munkajövedelmek csak csekély mértékben, a tőkejövedelmek pedig egyáltalán nem válnak a hazai fogyasztás forrásaivá. Mivel a profit sok vállalat esetében eléri a GDP ötven százalékát is, a kivitt jövedelem igen jelentős. A magyar állam nem csupán a társasági adótól esik el (az adókedvezmény a globális cégek idetelepülésének egyik feltétele), hanem az osztalékadótól is. Arról meg nem is beszélve, hogy a kizárólagos export miatt ezek a cégek a hozzáadott érték adóját, vagyis az áfát sem itt fizetik meg. Az adóbevétel a GDP nagyságához képest minimális.”