„Én egyszer láttam élőben beszédet mondani, a szándéka és a mondanivalója nagyon lelkesítő volt, de annyi érzelemmel és szikrával adta elő, mint aki elfáradt a szotyizásban. Én szívesen megismerném személyesen Bajnai Gordont, például kíváncsi vagyok, hogy szerinte is az év egyik legjobb filmje a Tűzgyűrű, vagy csak hárman az irodában vagyunk ennyire bolondok, kíváncsi vagyok, hogy mi volt az utolsó app, amit letöltött, hogy mi a véleménye Gyurcsány Ferenc egyre szürreálisabb Facebookos fotóiról, meg hogy szerinte hol van a legjobb hamburger Budapesten.
Ehelyett kapunk egy embert, akinek nagyon fontos a család, de a legfontosabb a párja, nem is, inkább a gyerekek, azok a fontosak. Az ember, aki semmit nem bánt meg az életben, aki kiskorában kicsit csibészes volt, mert egyszer lefröcskölte vörösborral a fehér pulóverét, aki azonban az érzelmeit meghagyja otthon a négy fal között. Az ember, aki kibaszott unalmas. Az ember, aki úgy akar a bulvársajtóban szerepelni, hogy semmit nem ad a bulvárnak cserébe.”