„»Bajban vagyok.« – mondja a telefonba Ester Meermaan kollégám és a hangjából tudtam, hogy nem viccel. (…)
Az elmúlt pár hétben drasztikus változások történtek Egyiptomban.
Az Abdel Fatáh Ál Sziszi vezette hadsereg teljes mértékben átvette a hatalmat az állami média felett, az ellenzéki adókat, többek között az Ál-Dzsázírá egyiptomi adását pedig blokkolta. Ez lenne a kisebb baj. A nagyobb az, hogy az állami televíziós adókból ömlik a külföldi ellenes propaganda – gyakorlatilag azt sugallják a nézőknek, hogy minden külföldi kém. Különösen az újságírók. Bevett nézet, hogy a nyugati sajtó képviselői mindannyian a Muzulmán Testvériség bérencei. (…)
Ő egy, a holland követségen dolgozó nő és egy holland rádió főszerkesztőjének a számát adta meg – én a magyar konzulét és Bodoky Tamásét. Ennyi a vészforgatókönyv. Telefonálunk és reménykedünk. Ha az embert tényleg beviszik valamelyik őrsre, borítékolhatja a verést. Főleg, ha összezárják az iszlamistákkal.
A Magyar Követségre valamint a követség munkatársaira azonban egy rossz szava nem lehet az embernek. Kairóban már híre van annak, hogy a mi kis koszos országunk senkit nem hagy hátra. És ez tényleg nem vicc.”