„A víz nem stadion, trafik, föld, autópálya vagy takarékpénztár, hogy csak úgy el szabadjon lopni. Hát minek képzelik magukat ezek a kis latrok, rögtön miniszterelnöknek? Fogják az utcai kutakat, a rendeletünk megfogalmazásában: közkifolyókat, amit aztán illegális vízvételezésre, a jogvédők megfogalmazásával: ivásra és fürdésre használnak. Ami megint csak furcsa, mert én például jobban szeretem a sört, a gyerek meg a svepszet, már ami az ivást illeti, mosdani pedig eszembe se jutna közkifolyó, más néven utcai kút alatt, mert egyrészt rohadt hideg, másrészt nem férek alá, harmadrészt ott az új masszírozós zuhanykabinunk az ötállásos, króm zuhanyfejjel.
A kis purdék bezzeg ott pancsoltak a szabadban. Ezt mindenképpen meg kellett akadályozni, azért is zártuk el a vizet, nehogy tüdőgyulladást kapjanak. Ezzel megmentettük Krisztus urunkat is ettől a csúnya betegségtől, hiszen ő maga mondta, hogy »amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.« Remélem, nem lesz hálátlan. Szemben ugye a romákkal, akik hálából felfújják az ügyet. Azt állítják a kígyófajzatok, hogy a házaikban nincs vezetékes víz, ezért ha nem akarnak szomjan halni, akkor a kútról kell hozniuk, és mivel napközben a férfiak közmunkán vannak, a gyerekek cipelik a tíz kilós kannákat, több fordulóval, távolabbról, a tűző nap alatt.
Ha nem lenne bennem szeretet, most nagyon csúnyát mondanék ezekről a kis ingyenélő gecókról. Az igaz, hogy az ő hajlékukba az ivóvíz nem lett bevezetve, de az vesse ránk az első követ, aki az uniós támogatásokat nem a park szépítésére fordította volna, hanem a romatelepek csatornázására. Az is igaz, hogy a kutak lezárása miatt a gyerekeknek távolabbról kell hordaniuk a vizet. De ez csak azért van, mert fontosnak tartjuk a minden napi testnevelést még a nyári szünet alatt is. A tornaórán is van sorban állás, hát a vízért is van. Ha meg zavarja a gyerekeket a szomjúság, akkor menjenek dolgozni, Isten hírével.”