Lovasképzés

„Nemzetközi méretekben nem számottevő jelentőségű, de a rendszerváltás kitermelt egy helyi (lokális) uralmi réteget is. Azokra gondolok, akik nem feltétlenül a globális behatolást szolgálták, mégis szert tettek nemzetközi méretekben nem jelentős, de idehaza mégis számottevő vagyonra, és ezáltal befolyásra. Ők most úgy érzik, hogy eljött az ő idejük, érdekeik még a közérdekkel szemben is minden ügyben elsőbbséget élveznek.

A jelenség jól szemléltethető a nemzeti lovasprogram esetén. Mint hajdani lovasszövetségi elnök, hasonló gondolatokat fogalmaztunk meg, a lovas ügyet az iskolától kezdve kívántuk feltámasztani. Ezt nemcsak oktatási és nevelési, de egyben vidékfejlesztési témának is gondoltuk. Akkoriban a sportot és az oktatást irányító vezetők belvárosi hervatagsággal fogadták az ötletet, és nem is lett belőle semmi. Ma viszont az oktatásügy – a mindennapos testneveléssel együtt – felvette a programba. A döntés üdítő. Gyorsan elkészültek az alkalmas lovas helyek minősítései és az ajánlkozó iskolák számbavétele is. A terv szerint a programnak az idei tanévvel (szeptemberben) kellene elkezdődnie, de megállt a gépezet. Nyomásgyakorló lokarokraták szabotáltatni akarják a programot, mert fontosabbnak tartják saját rendezvényeik állami támogatását. Minden követ megmozgatnak a nyár folyamán. Mindent újra a hajánál fogva előrángatnak, mert tudják, hogy ha nem indul el a program az idén szeptemberben, akkor vélhetően csalódottak lesznek, akik eddig erre készültek. Lokarotráink után pedig jöhet az özönvíz, ha már előnyt élveztek a közös és szűkös forrásból.”