A harmadik út vége

„Harmadik úton most azt a kifejezetten »magyar« utat értem, amelyet már a múlt század harmincas éveinek szociográfusai is szorgalmaztak. Elképzelésüket tételesen épp oly kevéssé fejtették ki, akár a Fidesz és a Jobbik közös szellemi ősforrásának számító, »szegedi gondolat« nevű szellemi katyvasz. Inkább hivatkozási alapként szolgált azon politikusok számára, akik az érdekszférák szorításában vergődő ország függetlenségét óvták volna. Ebben az értelemben harmadik utat emlegetni manapság merő anakronizmus.

A harmadik útnak lehet azonban egy másik értelme is hazánkban. Jelentheti azt az ösvényt, amelyet azok járnak, akik számára az elmúlt huszonhárom évben kialakult politikai váltógazdaság egyik szereplője sem hiteles. Alighanem ezt a tömegeket érintő kiábrándultságot ismerte fel az LMP vezetése évekkel ezelőtt, s ennek köszönheti a törvényhozásba való bejutását is. Emlékezetes, hogy a legutóbbi választások két fordulója között Lendvai Ildikó együttműködési ajánlattal kereste meg Schiffert, a kétharmados Fidesz-többség megakadályozása érdekében. »Jobban kellett volna kormányozni!« ‒ válaszolta akkor az LMP vezetője, aki nyilván nem akarta kompromittálni magát a szocialistákkal saját szavazótábora előtt.

Most megkérdezhetnénk Schiffertől: egy MSZP-vel való összefogás a demokrácia védelmében nem fért bele politikájukba? A Fidesznek tett látványos gesztus ellenben elfogadható számukra? Mert a Bálványosi Szabadegyetemen való részvétel bizony annak a beismerése volt, hogy harmadik út márpedig nem létezik.”