Bájtokból szőlőfürtök

„– Hogyan történt ez a hirtelen váltás az életében?

– Egészen a tavalyi év végéig a Novell Magyarország operatív igazgatója voltam, tulajdonképpen akkor történt a váltás, és fogtam bele a borászkodásba, majd a borközpont ügyeinek felkarolásába. Maga az ötlet vicces beruházásként merült fel valamikor 2006-ban, amikor néhány barátommal éppen egy bortúrán vettünk részt. Akkor találtuk ki, hogy kellene csinálni néhány hektáron egy kis borászatot.

– Hogy lett ebből borkultúra-központ?

– Úgy gondoltuk, hogy önmagában egy borászat csak egy volna a sok közül. Ugyanakkor azt láttuk, és ezt a rendszeres céges bortúrák során nem is egyszer megtapasztaltuk, hogy nincsenek jól összehangolt szolgáltatások egy hagyományos bortúra mögött. Ezeket az utakat általában egy szálloda néhány borászattal együttműködve szervezi, innen küldi át a vendégeket egy kóstolóra. Tehát nem feltétlenül a bor, az adott borvidék, a gasztronómiai élvezet vannak középpontban. Kevés olyan szolgáltatást találunk, amely ebbe az irányba terelné a vendégeket. Lényegében egy réspiacra bukkantunk, amelyben rengeteg potenciál rejlik.

– Bemutatná, hogyan működik ez a központ?

– A Tokaj-Hegyalján lévő partnerborászatok közül most 15 vállalkozással működünk együtt. Az elképzelés az volt, hogy azonos érdekek mentén közösséget építsünk. Sajnos, a tokaji borvidék ismertsége az utóbbi években háttérbe szorult, holott fölveszik a versenyt bármelyik borvidékkel. Ezen szerettünk volna változtatni úgy, hogy közös erővel lépünk fel a régió évszázados hírnevének visszaállításáért.”