„Állami beavatkozás nélkül a devizahitelezés csak mintegy másfél évtized múlva szorulna ki a magyar pénzügyi rendszerből. A gazdaságpolitikai döntéshozók legújabb nyilatkozatai szerint a kormányzat nem a teljes devizahitelezést kívánja leállítani, a lakáscélú devizaalapú jelzáloghitelek mielőbbi kivezetésében viszont eltökélt. Feltéve, hogy erről a devizaadósokat képviselő civil szervezetekkel és a Bankszövetséggel egyaránt érdemben egyeztetnek, a reménybeli megállapodásnak két pillére lehet. Az egyik a szociális segítségnyújtás azoknak, akik mára kezelhetetlen nagyságrendű, 90 napon túl késedelmes tartozást halmoztak fel, netán kilakoltatás miatt már elveszítették lakásukat. Itt az állami mentőöv szerepe döntő, és ilyen segítségnyújtás a mai lakáscélú devizaadósok mintegy ötödét érintheti. A rendezés másik pillére viszont a törlesztőrészlet elszámolásának korrekciójára épülhet. Praktikusan a hitelfelvétel óta bekövetkezett árfolyam- és kamatváltozások költségei módosulhatnak utólag, mégpedig a hitelfelvevők számára kedvezően, a bankok számára viszont kedvezőtlenül. Eddig az ellentmondásos eredményű perek az árfolyamról szóltak, a Kúria tavaly év végi állásfoglalása viszont a hazai bankok egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatának másik fontos paraméterét, az ügyfélkamatok emelését is kérdésessé teheti. A probléma súlyos, a helyzet viszont jogilag nem feltétlenül egyértelmű – ez valamennyi szereplő kompromisszumkészségét növelheti.”