„Kedves Politikus Hölgyek és Urak! (…)
Mi lenne, ha legalább a homokozólapát színében egyetértenének? Mi lenne, ha nemzeti érdekek mentén felállítanának egy nemzeti minimumot, amit mindenki elfogad? Ami mindenki számára szent és sérthetetlen!
Szerintem a vádaskodásokra és gyalázkodásokra másnap már alig emlékeznek az emberek, csak az marad meg bennük, hogy »ezek már megint marakodnak«. Méghozzá nagy nyilvánosság előtt.
Ha esetleg bármely politikus olvassa soraimat, és arra gondolna, hogy megmagyarázná, hogy miért a másik a hülye, nos megnyugtatom, hogy biztos önnek, önöknek van igaza. És ha az ellenfél olvassa e sorokat, akkor neki is éppen ezt üzenem. Csak éppen ennek az egyébként gyönyörűséges országnak rámegy az idegrendszere erre a sok veszekedésre. Vagy nagyon rosszul látom?
Ne felejtsük el: egy hazánk van, Magyarország! Önöknek is, nekem is, a másik oldalnak is. Mindannyiunknak! Szerény véleményem szerint ez a sok millió, becsületesen dolgozó ember bizonyos kérdésekben jobbat érdemel megválasztott képviselői részéről. Hangsúlyozottan, szerintem.”