„Farkasházy a saját megítélése szerint joggal tiltotta ki kertjéből a Magyar Hírlapot, az Echo Tv-t és két másik médiumot. Hangsúlyozom, ezzel a képzeletbeli árokban ő maga is újabb mélységet ásott ki, s ki kell mondania végre valakinek, hogy ez az árok betemethetetlen. Ebben az országban 1990 óta minden újabb és újabb szavazás után mi magunkat intéztük el még jobban. Önmagunk járultunk hozzá ahhoz, hogy morálisan újabb és újabb mélységekbe csúsztunk. Hogy juthat el egy országban bármelyik médium arra a pontra, hogy kijelentse: ezt vagy azt a közszereplőt nem hívja meg? Ebből adódóan aztán elmaradnak a természetes viták, pedig ideje lenne ráébredni, hogy a közeledés alapja a nézetek ütköztetése, a félreértések kibeszélése, egyszóval a párbeszéd lenne. Enélkül nem megy.
Egy ország, egy nemzet nem lehet egy életen át önmagával haragban. Márpedig a Farkasházy-szeánsz a szemléltető példája annak, hogyan kell haragban lenni. Hogyan jut el egy ország odáig, hogy ötvenszázaléknyi polgára nem tudja eldönteni, ha majd eljön a pillanat, kire szavazzon.