Tombol az Orbán-gyűlölet: Farkasházy Tivadar behódolt Magyar Péternek
Farkasházynak és a többi véresszájú baloldali megmondóembernek gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ki, csak már váltsa le végre Orbán Viktor.
Egy ország, egy nemzet nem lehet egy életen át önmagával haragban. Márpedig a Farkasházy-szeánsz a szemléltető példája annak, hogyan kell haragban lenni.
„Farkasházy a saját megítélése szerint joggal tiltotta ki kertjéből a Magyar Hírlapot, az Echo Tv-t és két másik médiumot. Hangsúlyozom, ezzel a képzeletbeli árokban ő maga is újabb mélységet ásott ki, s ki kell mondania végre valakinek, hogy ez az árok betemethetetlen. Ebben az országban 1990 óta minden újabb és újabb szavazás után mi magunkat intéztük el még jobban. Önmagunk járultunk hozzá ahhoz, hogy morálisan újabb és újabb mélységekbe csúsztunk. Hogy juthat el egy országban bármelyik médium arra a pontra, hogy kijelentse: ezt vagy azt a közszereplőt nem hívja meg? Ebből adódóan aztán elmaradnak a természetes viták, pedig ideje lenne ráébredni, hogy a közeledés alapja a nézetek ütköztetése, a félreértések kibeszélése, egyszóval a párbeszéd lenne. Enélkül nem megy.
Egy ország, egy nemzet nem lehet egy életen át önmagával haragban. Márpedig a Farkasházy-szeánsz a szemléltető példája annak, hogyan kell haragban lenni. Hogyan jut el egy ország odáig, hogy ötvenszázaléknyi polgára nem tudja eldönteni, ha majd eljön a pillanat, kire szavazzon.
Azt hiszem, a legszánalmasabb ötlet a porondra betolt két bicikli volt B, M és X betűvel ellátva. Nem tudom, Farkasházy egyedül találta-e ki ezt a marhaságot, amely lehet, hogy ott humorosnak tűnt a közönség számára, távolról meg inkább kínosnak. Lehet itt hazaárulózni, kommunistázni, huszonhárom év után ezeknek a sémadumáknak már nincs jelentőségük, mert a magyar politikai közélet annyira lejáratódott, hogy ma már nincs is jelentősége annak, kinek lapult annak idején MSZMP-s tagkönyv a zsebében.”