„Na akkor megint trafik. Hagyjuk most a mutyit, a pénzt, azt a bizonyára a nemzeti együttműködésből fakadó elvet, hogy a gazdag legyen még gazdagabb, a nem gazdag meg nézegesse a rezsicsökkentését. Sőt, hagyjuk a politikát, hagyjuk a kormányt. Koncentráljunk csak és kizárólag a baromságra. A hülyeségre. Az idiotizmusra. Az életszerűtlenségre.
Az van ugyebár, hogy gyereket állítólag nem lehet bevinni a Nemzeti DohányBótba. Illetve be lehet vinni, csak amíg bent van a sarj, addig nem lehet kiszolgálni dohányárut, ami azért nem kis probléma, mert a Bót elvileg erre hivatott, erre van kitalálva, létének ez lenne az egyetlen értelme. Hogy dohányárut lehessen ott vásárolni. De nem lehet, ha betéved egy kiskorú. Nézzük a szitut élesben: megy a paraszt az utcán a gyermekével (gyermekeivel), észleli, hogy fogytán a cigije. Na, gondolja, bemegyünk a DohányBótba, vásárolunk kb. 1 darab ezresért pontosan 1 doboz cigarettát. Durván drága, de most ebben ne menjünk bele, feltételezzük, hogy fizetés után 1 nappal vagyunk, van zseton, nincs gond. Szóval a paraszt a gyerekkel betér a pályázaton jól szereplő tulajdonos Bótjába (garázsába, kamrájába, stb.), mire ugyebár a törvénytisztelő, és főleg a büntetéstől rettegő eladó rögtön a pofájába vágja, hogy azonnal tüntesse el a purgyét, mert az különben nyilvánvalóan sokkot fog kapni, rosszat fog álmodni, megáll a fejlődésben, és ami a legfontosabb, kapásból rászokik a bagóra, amely természetesen a halálát okozza majd.”