„Leváltható ez a rendszer egyáltalán? Nem könnyen, de azért nem is lehetetlen a dolog. A kettő egyszerre nyilván nem küldhető el a francba, na de az egyik? Ez talán összejöhet. (…)
Nem kicsit bonyolítja a képet, hogy a pillanatnyilag várható harmadik, a Jobbik sem alternatíva – ennek a mi szempontunkból fontos oka, hogy teljesen más hangszerelésben ugyanúgy képesek lennének pingpongozni bármelyik naggyal, de a Fidesszel biztosan.
Négy alternatíva marad. Nekem – de elfogadom, ha másnak nem – alternatíva lehet az LMP, még akkor is, ha ez esetleg elveszett – de legalább őszinte – szavazat lenne. Lehet reménykedni, hogy jön Ángyán vagy bárki más a fehér lovon - de ha nem teszünk érte (márpedig egy blogposzt ehhez kevés), nem fog jönni. Szavazhatok a kétfarkúakra, ha végre bejegyzik őket (nem véletlen ám, hogy az establishment tart tőlük: nagyon hatékonyan mutatják be a nagy pártok fentebb vázolt, egymást feltételező összefonódását). És hát ott van Bereznay András barátom sokszor hangoztatott javaslata, a szavazás elutasítása, az, hogy szavazatommal nem legitimálom a rendszert, fideszestül, szocistul, jobbikostul, mindenestül. Rizikós, mert ehhez minimum 80% nem szavazó kellene (akkor másnap az utcán minden 5 szembejövőből 4-ről, vagyis praktikusan mindenkiről tudhatod, hogy neki is ez a véleménye), és a két nagy, egymásnak feszülő falanx ennyit biztos nem fog hagyni.”