Miért lett fasisztakék az MTK új címere?

„Az új címer látványosan letisztultabb, egységesebb grafika. A betűtípus nekem kifejezetten tetszik, mert miközben egyszerű, minden historizálás nélkül idézi fel a két világháború közti sportplakátok, egyben a klub aranykorának a hangulatát. Jó az indigókék-világoskék-fehér színhármas is. Rokonszenvesebb lett a korábban túlzottan keskeny és hegyes címerpajzs kövérkésebb alakja is. A babérkoszorúval bizonytalan vagyok, első blikkre az tetszett a legkevésbé, úgy éreztem, hogy teljesen felesleges, most huszadik ránézésre viszont már egészen megszoktam.

Ha nem az én klubom lenne az MTK akkor kifejezetten tetszene az új címer. Így azonban ambivalens vagyok, mert az új klubszínek túlzottan is hasonlítanak a Lazio-kékre. A sport-, és azon belül a focidrukkerség nyilván a szenvedélyről szól. És a hagyományról. Az MTK-nak valamilyen fokon mindenki azért drukkol, mert zsidó csapat, függetlenül attól, hogy az ember zsidó-e. Érintettség, szolidaritás, romantika, érdeklődés, csodás történelem, Hidegkuti, Sándor Csikar, drukkolás az underdognak, az aranyos öreg bácsik, lauderes csajok a lelátón, sokféle rugója lehet az MTK-szerelemnek, de a zsidók mindenképpen benne vannak a pakliban. És aki a Dribliző Zsidóknak drukkol, az kötelezően undorodik a Laziótól, a Róma környéki fasiszták csapatától. Hiába van nekik az egyik legdögösebb mezszínük a focivilágban a Palermo rózsaszín-feketéje mellett.

Az idők során volt már azért olyan MTK-s focimez, aminek elég világos volt a kékje. De címerbe emelni a Lazio-színt azért más tészta.”