Indulatok köpönyege

„A szlovákiai magyar tapasztalat akár átverésnek is minősíthetné a szlovák nemzetegység megteremtésének programjait, hiszen a szlovák pártok eltérő nemzetpolitikájában egyvalami szilajul közös: a magyar kisebbségi igények pórázon tartása. A szlovákiai magyarok szlovák politikai szövetségesei, a magukat demokratikusnak hirdető illiberálisok minimális önrendelkezést engedélyeznek számukra, épp csak annyit, amennyi a demokratikus látszat fenntartásához szükséges. A nyíltan kisebbségellenesek regnálása (ami Szlovákiában elsősorban amagyar- és a romaellenességet jelenti) általában »a kisebbségi kérdésekben minden változatlan marad« programjának kihirdetésével veszi kezdetét, államigazgatási retorikájukkal és gyakorlatukkal azonban következetesen akadályozzák az érvényben levő kisebbségi jogok érvényesíthetőségét, s ezzel az alávetettség tudatából fakadó félelem és szorongás érzetét táplálják.

E két kisebbségpolitika között az a lényeges választóvonal okoz feszültséget, amely a kisebbségek integrálását szorgalmazó modern nemzetállami nacionalizmus és a kisebbségeket nyíltan kirekesztő posztmodern etnocentrikus ideológia között húzódik. Az első, szociokulturális alapjait tekintve, nyitott és befogadó, noha működő mechanizmusai nemcsak az integrációt, hanem a kisebbségi identitás asszimilációját is szorgalmazzák. Reprezentánsainak tétlen kisebbségpolitikája az asszimiláció jogosultságát morális természetűvé nyilvánítja. A posztkommunista országok még ma is a romantika kori asszimilációs eszményeket óhajtják, ugyanakkor a nemzeti identitásához ragaszkodó, s a nemzeti önazonossága mellett következetesen kitartó kisebbségi polgárt már nem érheti büntetőjogi fenyegetés, legfeljebb sérelmek sora. Éri is.”