Csak hallgassák!

„Valamikor, már 1990 januárjában egy Végvári nevezetű belügyes őrnagy, leleplezte, hogy az akkor már koránt sem annyira rettegett BM-ben részint folytatják a lehallgatásokat, részint megy a törvénytelen iratmegsemmisítés. 1990 januárjában Végvári őrnagy a nyilvánosság elé is állt (rettegett az árnyékától is, mert, ő ugye áruló lett) és egy noteszból felolvasta a lehallgatottak neveit. Egyikünknek sem okozott nagy meglepetést. Viszont egy barátom kislánya, aki gyanútlanul telefonálgatott nekünk – lengyel szavak kiejtése iránt érdeklődött – meghallva, hogy az ő úgymond »bizalmas beszélgetéseit« idegenek hallgatják dührohamot és sírógörcsöt kapott. (Ó, naiv fiatalság!)

Hát, ha a mai nagyurak újra kíváncsiak, hogy József Attilával szólva »Számon tartják, mit telefonoztam, s azt is, hogy mikor, miért, kinek« – tegyék. Okosabbak, tisztességesebbek úgysem lesznek – ettől végképp nem. Engem egyáltalán nem érdekel! Bár valójában munkás ember sosem voltan, azért vallom egy másik József Attila verssel, hogy »Kiállunk érte –vagyis az elveinkért – mint a kémény, /lássák/ s búvunk, mint az üldözött.«

Hogy lehallgatásokkal mit akar elérni ez a szerencsétlen – finoman beszélek – rezsim? Nem tudom. Nem is érdekel. Éjjel-nappal hallgathatják, amit csak akarnak.”