„Ha a kormány és a politikai osztály valóban meg akarná óvni a földet, lehetőséget kellene biztosítania a családi gazdálkodóknak. Ehelyett egyfajta nagykoalícióban erősítik tovább bal- és jobboldali kormányok a nagybirtokos rendszert a helyi gazdák kárára, méghozzá nem kispályás módszerekkel: állami gazdaságok privatizációjától az állami földbérlet-pályázatokig. Utóbbiakba kódolt visszaélésekről, a helyi gazdák kisemmizéséről, a panaszosokkal szemben az állam intézményeinek maffiaszerű fellépéséről sok szó esett már – ezeket a viszonyokat rögzíti a földtörvény, a jelenlegi földhasználó előjogaival, a birtokmaximum alóli kivételekkel. Ez az együttműködés nem a versenyképességről és nem is a vidék felemelkedéséről szól, hanem egy új, politikaközeli nagybirtokosréteg létrehozásáról.
Ezen tulajdonosi réteg prominenseinek egy jelentős része Szingapúrban, Svájcban vagy Luxemburgban könyveli (és költi) el a magyar mezőgazdaságban szerzett jövedelmét. Náluk lenne biztonságban a magyar föld a bábonymegyeri, kajászói, alcsútdobozi gazdák helyett? Rájuk kellene bízni a magyar élelmiszer-ellátást, amikor döntően agrártőzsdei termékeket állítanak elő, jórészt exportra? Az ő kezükbe kellene letenni a magyar vidék jövőjét, mikor sem munkaadóként, sem szomszédként nem lehet számítani rájuk? A nagyüzemi technológiák, a gépek és vegyszerek alkalmazása emberek helyett őrizné meg a természeti erőforrásokat, a talaj termőképességét, a táj értékeit, amelyek a hosszú távú termelést teszik lehetővé?