„Nem tehetek róla, de Horn Gyuláról először a pufajka jut eszembe, és az a csalódás, hogy a rendszerváltás után négy évvel a választók visszaszavazták az utódpártot a hatalomba. Így lett a valamikori állampárti politikusból demokratikusan megválasztott miniszterelnök.
A második dolog, ami eszembe jut, a határnyitás. Máig örök kérdésem maradt, hogy mennyi volt benne Horn Gyula személyes érdeme, és mennyi volt benne az események sodrába való bekerülés, ahol már nem volt megállás. Lehetett volna-e, érdemes lett volna-e mást cselekedni ott és akkor?
Harmadszor pedig az jut eszembe, hogy minden relatív. A tegnap búcsúztatott egykori miniszterelnök személye, politizálása nagyban felértékelődik annak tükrében, akik aztán követték őt ebben a pozícióban. Még a vele nem azonos elveket vallók ajkáról is gyakran elhangzik: »Egy Medgyesihez, egy Bajnaihoz vagy Gyurcsányhoz képest mégis sokkal jobb volt« Elvbarátai meg természetesen a mostani miniszterelnökkel nem tudják egy lapon említeni, és főleg hozzá képest emelik magasba.
Nos, tudom, mai végtelenül polarizált társadalmunkban az olvasók baloldallal szimpatizáló része már le is vonta a rölót, és berakott egy bizonyos ellenséges skatulyába. De mégis kérném őket is, hogy olvassák el a kérdéseimet a temetéssel kapcsolatosan, és fogalmazzák meg a saját válaszaikat. Mert én most a kérdéseimet fogalmazom meg.”