Homofóbok vs. heterofóbok

„Az viszont érdekel (és emiatt született e poszt is), hogy mi a fasz ez az állandósult kötözködés a közszereplőkkel, hogy elmegy-e a pride-ra vagy sem. Kinek mi köze hozzá? Vagy kötelező? Ha valaki nem pride-ol, akkor rossz és két lába van? Ennyire sarkosan gondolkozni eddig csak nagyra becsült kollégánkat, Pirézt láttuk. Szerinte aki nem szereti a metált, az nem jó ember. De Piréz hülye.

Ez az egész felvonulásos, büszkeségnapi móka onnan indult, hogy 1969-ben be kellett verni néhány teljesen hülye rendőr orrát New Yorkban, mert nem a dolgukat végezték, hanem mások kukiját és nuniját felügyelték, nehogy rossz helyre tegyék. Itt még messze támogatható volt a történet, mert az államnak tényleg nem feladata mások szexuális orientációjával foglalkozni, legyen az bármilyen. A rendőr meg csináljon valamit a kurva nagy hasával és betörők után futkározzon inkább. Ebből a jogkiterjesztős, szabadidős, rekreációs tevékenységből sikerült félszáz év elteltével véleménydiktatúrát csinálni. Már nem jogokért küzdenek, hanem mások jogai ellen. És most nem az Andrássy út használatának jogára gondolok, mert meglehetősen primitív dolog azért az egy napért hőbörögni, hanem a szabad gondolkodás jogára. Ha valaki nem szereti a buzeránsokat, akkor nem szereti. Ennyi. Ahogy a homokosok kikérik maguknak az ő orientációjukat megváltoztatni akaró amerikai parapszichológusok és keresztény fundamentalisták átnevelési kísérleteit, úgy mi is kikérjük magunknak, hogy a jó emberek csak akkor lehetünk, ha pride-olunk. Anyátokat!”