Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Kétfarkú Kutya Párt, Együtt 2014, Negyedik Köztársaság – mi a közös a három formációban? Az elméletileg független magyar bíróság mindháromnak elutasította a pártbejegyzési kérelmét.
„Lehetséges volna, hogy visszatértek azok az idők, amikor a pártból leszólnak az illetékes elvtársnak a bíróságra, hogy hogyan is kéne rendelkezni? Lehetséges volna, hogy a háttérben már rég nincsenek elválasztva a hatalmi ágak?
Persze, hogy lehetséges. Az ilyen folyamatok azonban általában ennél sokkal finomabban, lépésről lépésre zajlanak le:a médiatörvény sem azt hozta magával, hogy minden médium elkezdte a kormányt imádni, inkább az apró ki-nem-mondások, a disclaimerek megjelenése, az öncenzúra jelei sokasodnak. A média képviselői sokszor nem merik leírni egészen precízen, keményen vagy csak a szájuk íze szerint azt, amit gondolnak vagy látnak, finomítanak rajta, nehogy büntetést kapjon a médiumuk (gondoljunk csak a TBG-Plankó-féle Indexes parlamenti tudósítás-videókra Parlamentből kirúgás előtt és után - az már külön vicc, hogy a Farkasházy-féle kriptobaloldalon magától megindult egy sokkal direktebb cenzúrázási folyamat). Valami ilyesmi történhet mostanában a bíróságokon is.
Amikor a fortélyos félelem elkezd igazgatni, a döntéshozók egyre kevesebb döntést mernek hozni - nem feltétlenül azért, mert direkt leszóltak nekik, sőt, épp ellenkezőleg: nem szóltak le nekik, ezért nem tudják a direktívát. Nem érkezik telefon, ezért nem tudják, hogy mit szabad és mit nem, a párt mire néz majd jó szemmel és mire nem - és a kétharmad birtokában levő törvényhozói hatalom bárkinek könnyedén a nyakát veheti egy jól irányzott rendelet-, törvény-, vagy éppen alkotmánymódosítással. Elképzelem a bíróságon ülő ifjú vagy középkorú bírót (az öregeket ugye kirúgták), ahogy sápadtan ül az MKKP vagy a 4K! kérelme felett: ha átengedi, abból lehet baja, ha nem, akkor abból. Ezért inkább nem hoz döntést: folyamatosan csúsztatja az ügyet, a törvényileg megszabott utolsó napon válaszol, hiánypótlást kér, újraalapíttat, hátha egyszer ezek a vicceskedvű vagy éppen forradalmárlelkületű arcok végre megunják, azt hazamennek, dolgoznak tovább valami jó kis polgári állásban, s hagyják a NER-t arra, akit illet.”