„A trafiktársadalomban az arculat minden. Egy M&M’s csoki, ami csak mázból áll, Kindertojás ajándék nélkül, hajnali ködfal, dohányforradalom cigikokárdával. OSB-re kent téglaminta és padlólapot imitáló linóleum. Műanyag lambéria és ólomüveg hatású fólia. Mintha ország minthaboltja, minthapiaci körülmények között. Életképtelenség közért, sógorkoma minioligarchákkal, akik végre a nemzet strómanjai, akiket turul reptet offshorisztánba.
Ha kész a trafiktársadalom, ahol a kompromisszum a győzelem, a becsapás az igazság és a paternalizmus a verseny, csak hátra kell dőlni és rápöffenteni egy cigire. Legyőztük a multikat. Akik lojálisak, megkapták, ami jár. Néhány család, aki tisztességes volt, de nem lojális, beszívta ugyan, de ők úgyis lelépnek majd egy olyan országba, ahol nem kell együttműködni nemzetileg. Egy egészséges, szerencsejáték- és kommunizmusmentes ország a miénk, egy ország, amit begináztattunk, hogy magunkévá tehessük, ám másnap úgysem emlékszik semmire, csak az tűnik fel, hogy meztelenül ébred fel az utcán, sőt már az se, hiszen onnan is rövid időn belül elpateroljuk, vagy azt mondjuk neki hipnotikus erővel, rezsicsökkentés. Működik a rendszer, jobb, mint a komenisták alatt bármikor volt. Végre mi jövünk a Monopolyban, és kirántjuk a táblát a játék közben a házak és szállodák alól.
Trafikország készen áll. Avassunk szökőkutat!”