Bírálóját tehát a saját portájához utasítja, seperjen ott, majd később maga kezd ezerrel söpörni a másik portája előtt:
»De mondja, kedves Magyary Úr, mitől fél Ön valójában? Ne, ne nekem mondja. Mondja el a szeretteinek. Vallja meg a szíve mélyén rejtőző igazi félelmeket, esetleg a bűntudatot és szorongást keltő vágyakat egy értő lelkigondozónak«
Na, ez a farizeus magatartás. Kioktatja kritikusát, majd a mézesmázos jóindulat álruhájában ő gázol bele a másikba, durván személyeskedve. Eközben az ő személyéről egy szó sem esett a bírálatban. Gratulálok.”