Miért jó a királyság?

„A királyság mellett a legerősebb érv, hogy egy olyan politikai rendszerben, mint amilyen ma a belga – erősen töredezett pártpolitikai »mező« (flamand és vallón liberális, szocialista és kereszténydemokrata pártok, két flamand nacionalista párt és időszakosan feltűnő új szereplők) működik benne – nélkülözhetetlen egy olyan politikai szereplő, akinek az elsődleges érdeke maga a rendszer fenntartása. Azaz, a király egyik legfontosabb feladata, hogy az ország érdekében a különféle, gyakran egymással ellentétes, pártpolitikai érdekek mentén cselekvő politikai szereplőket kordában tartsa és folyamatosan emlékeztesse őket, hogy a pártpolitika célja végső soron mindig az ország érdekében történő cselekvés. Természetesen, normális esetben, amikor a koalíciókötések hagyományos logikája működik, elég a háttérben maradnia, noha ekkor is vannak fontos feladatai (pl. a kormányt alakító politikus kijelölése a választások után), azonban válsághelyzetben e királyi szerep szükségszerűen előtérbe kerül. II. Albert érdemei az elmúlt évek politikai válságának megoldásában letagadhatatlanok, a végső fázisban idős kora ellenére és egészségét sem kímélve maga »kényszerítette vissza« a tárgyalóasztalhoz a sokadszorra is kompromisszumképtelen politikusokat.

Másodsorban a belga király szimbolikus szerepe is vitathatatlan. Belgium történelmi léptékben is multikulturális társadalom, hiszen három különböző kultúrájú nemzeti közösség – a flamand, a vallón és a német – él közel egy évszázada (a német kisvárosok és falvak az első világháborút követően kerültek Luxembourgtól Belgiumhoz) egy politikai közösség keretei között. Ezt a sokszínűséget tovább erősítették a második világháborút követően egyre nagyobb számban érkező bevándorlók és uniós hivatalnokok. Egy ilyen közegben természetes, hogy szükség van egy olyan szimbólumra, mely az ország és a politikai közösség egységét jeleníti meg. Nem is véletlen, hogy Fülöp király beiktatási beszédében Belgium feladataként az egység és a sokszínűség egyensúlyának megtalálását jelölte meg. Persze, lehet, hogy ez a szimbólum vitatható, kritizálható – sokan kritizálják a királyi családot különféle ügyeik miatt (pl. házasságon kívül gyermekek, vitatható teljesítmények, díszdoktori címek stb.) –, és sokat gyengült az utóbbi évtizedekben, de létezik és még mindig jelzi e sokszínű közösség politikai és nemzeti törésvonalakon átívelő egységét.”