A prelegitim állapot és a rendőrminiszter-effektus

„Az ellenzék szemében minden egyes kormányzati döntés vagy cselekvés csak bizonysága a kormány illegitimitásának, és a kormányoldal nem kevésbé radikálisan ugyanezt gondolja az ellenzék fellépéséről a kormányzat intézkedéseivel szemben. Ha valaki elolvassa az említett könyvet, látni fogja, az ilyen helyzeteknek nincs »jó« megoldása. Vagy az egyik fél fojtja meg a másikat, vagy a másik az egyiket. A praktikákat, az öldöklő eljárásokat nem lehet mederben tartani mindaddig, amíg maga az alapszituáció, esetünkben a prelegitim helyzet létezik. A prelegitim helyzetnek pedig teljesen logikus kelléke a »rendőrminiszter-effektus«, a fékezhetetlen politikai küzdelem – a másik totális felmorzsolásig. Erre a szituációra bajosan jelentenek gyógymódot a hagyományos eszközökkel megírt politikai programok, vagy a mai ellenzéki térfélen mutatkozó belső küzdelem a miniszterelnök kiválasztásáért. Az alapkérdés ugyanis nem itt, hanem ott található, hogy kinek van releváns mondanivalója a prelegitim állapot felszámolására, vagy legyünk óvatosabbak: mérséklésére.

Egyelőre ilyen jellegű programoknak, elképzeléseknek a nyomát sem látjuk. Hogy a Zweig-könyvhöz térjünk vissza: a mi mai történetünk nagyjából ott tart, mint amikor Napóleont megkoronázzák. Tudjuk persze, hogy amikor Napóleon – Elba idején – végleg bukik, Fouché is vesztesen hagyja el a színpadot, de hát mennyi minden történik még addig. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy nálunk csak egy »rendőrminiszter« van, meglehet, a »rendőminiszter-effektus« mindent és mindenkit átható módon van jelen. S ettől olyan nehéz bármilyen kis lépést is tenni előre. Prelegitim állapotban vergődik az egész politikai osztály és – kénytelenek vagyunk kimondani – az egész magyar társadalom.”