Az eutanáziáról – liberális szemmel

„A Semmelweis Egyetem honlapjának közleménye szerint mindössze évente öt-hat alkalommal kerül arra sor, hogy egy beteg, vagy cselekvőképtelen beteg hozzátartozói kérjék egy intenzív osztályon fekvő kezelésének leállítását. Feltehetően kivételes esetek volnának azok a terminális állapotban levők, akik kérvényezik, hogy orvos tevőlegesen vegyen részt életük kioltásában.

Lehet keresztény értékek mögé bújni válaszadáskor, amikor felmerül az eutanázia kérdése, esetleg azt remélni, hogy az aláírásgyűjtés nem ér célt, és a parlamentnek sosem kell beszélnie a témáról, azonban kétségkívül alig van ember, akivel nem fordult még elő, hogy ránézett az egykor életerős édesanyjára, édesapjára, nagyszülőjére, vagy barátjára, és csak a szenvedést látta a szemében. No meg azt: csont sovány, magatehetetlen testbe kényszerülve fekszik az, aki egyszer egy egész családot vitt a hátán. Tőlük legtöbbször csak annyit hallunk: »nagyon várom a végét.«

Az ember szabadnak született, és joga van rendelkezni az élete felett. Éppen ezért támogatom a jól szabályozott, visszaélésekre nem lehetőséget adó, aktív eutanázia intézményét.”