Már feszegetik a határokat. Amikor gyorsabban úszunk majd, mint a delfin, s gyorsabban futunk majd, mint a gepárd, akkor elértük a vonalat. Akkor, ha már nincs élőlény, amely jobban teljesít, mint az ember.
Beszélhetünk még sportszellemiségről, vagy már csak szórakoztatóipari termékről?
Az utóbbiról. Mire kíváncsi a néző? Arra, amire ő nem képes. A 17 másodperces száz méterem nem érdekes. Csúcsot kell dönteni, add a maximumot, mert azt nézik, s a reklámbiznisz örökre kivasal egy sportolót. Boltnak soha többé nem kell semmit sem csinálnia, ha abbahagyja a futást. (…) A NOB abban érdekelt, hogy minél szélesebb rétegeket vonjon be, minél többen nézzék a versenyeket, minél többen csodálják a topversenyzőket, a csúcsokat. Nem érdekli az egészség, csak a produkció. Ahogyan mottója üzeni: gyorsabban, magasabban, erősebben. Mindezt tisztán?
Akkor az olimpia nem az egészségről szól?
Ahol az élsport kezdődik, ott véget ér az egészség.”