„Utol még nem értük magunkat a munkákkal, de egész jól haladunk. Most érünk végig az első hajtásválogatással, aztán kapkodhatunk, hogy visszavágjuk őket. Enyhén szólva kócosnak néznek most ki a szőlők, mert a hosszan megnőtt hajtásvégek a múltkori vihar hatására hol jobbra, hol balra, esetleg vízszintesen állnak. Néhol már össze is értek a sor közepén. Persze szebb látvány lenne, ha már katonásan, sarkasan visszavágva állnának a vesszők.
Viszont így a múlt heti jég kevesebb kárt tett a fürtökben, mert a levelek többé-kevésbé megvédték. Vagy Szent Orbán pápának köszönhetjük, hogy nem esett nagyobb kár? Május végén a monoki templomból indulva a pápa ereklyéje körbejárta a Tokaji borvidéket. Aznap mikor Rátkára érkezett a reggeli esős borult idő helyét napos felhőtlen idő vette át. Gondoltam, hogy csakis a szentnek köszönhető.
A napokban ismét permetezünk, mert találtam lisztharmatos szemeket. Igaz nagyon keresni kellett, de ez azt jelzi, hogy fertőzés már van. Nem csoda, hiszen az időjárás ide-oda csapongása minden szőlőbetegségnek kedvez. Hol negyven fokos perzselő hőség, hol meg őszinek tűnő napok váltják egymást. Természetesen bőséges esőkkel megspékelve. Mi nem örülünk ennek, de azt hiszem, hogy a vadak imádják ezt az időt. A vaddisznók biztosan, mert olyan túrásokat csinálnak majd minden szőlőnkben, hogy néha a tőkéket is majd kivájják.”