Volna egy szép és nagy cukorgyárunk Hegyalján. De nincs. Lebontották. Jó volna néhány műemlék-jellegű kalodát ismét felállítani. Egy biztosan elférne a szerencsi főutcán!
„A szerencsi cukorgyár lényegében műemlék értékű épület lehetne - de néhány éve lebontották. Volna egy szép és nagy cukorgyárunk Hegyalján. De nincs - ahogyan cukor sincs elég és munkahely sem az országban. Olyan jó volna neveket hallani - a felelősökét. És néhány műemlék-jellegű kalodát ismét felállítani. Egy biztosan elférne a szerencsi főutcán!
Semmi esetre sem a politikai demagógia szintjén használnám a kalodát. A kilencvenes években bűnös, soviniszta, de minimum begyöpösödött bugris volt az, aki azt az álláspontot képviselte, hogy nem csak az évenként beáramló működő tőkében kell mérni a gazdaság sikerét és célját: az elsődleges szempont, hogy minél több alkotó egzisztenciát tudjunk megőrizni az országban. Még soha, senkitől nem hallottam azt mondani, hogy elnézést kérünk. Hibáztunk: nem arra törekedtünk, hogy minél több értelmes egzisztenciát őrizzünk meg, hanem rövid távú tőkeműveletek köré építettünk hamis filozófiát, amivel sok ezer család vesztette el jövőképét. Ez a gyár szerintem működhetne.”