A probléma gyökere a szegregáció, nem a kultúra.
„... a kulturális pluralizmus tényéből nem következik, hogy az adott országban multikulturalizmus van – erre a legkézenfekvőbb példa Németország. Ebből a szempontból nem mellékes, hogy milyen a magasan és az alacsonyan kvalifikált bevándorlók aránya. A kanadai és ausztrál bevándorlók sikeres integrációjában nagy szerepet játszik, hogy a két ország főként magasan kvalifikált jelentkezőket fogad be (bár, mint Kymlicka rámutat, ez korántsem az egyetlen oka sikeres integrációjuknak), ezzel szemben Németország olcsó, képzetlen munkaerőre épülő bevándorlási stratégiája teljes kudarc, mely egy etnikailag is behatárolható alsórendű kaszt kialakulásához vezetett az országban. (…)
Svédországban is a problémák egyik gyökere, hogy a muzulmán országokból érkező bevándorlók alacsonyan kvalifikáltak, mivel döntő többségük menekültként érkezett az országba. Ráadásul a szórás egészen nagy: míg Järfälla községben az iraki férfiak 69 százaléka volt foglalkoztatott 2007-ben, addig Sandvikenben mindössze 13 százalékuknak volt munkája (a döntő faktor a képzettség: minél tradicionálisabb a helyi gazdaság, annál magasabb a muszlimok foglalkoztatottsága).
Svédországban az 1960-as években a »Millió Program« keretében hatalmas lakásépítési hullám vette kezdetét a munkásosztályt megcélozva, és az egymillió új, olcsó lakás tervét a 70-es évek közepére sikeresen teljesítette is a svéd kormány. Sok ilyen panellakótelep azonban mára kizárólag muzulmán országokból származó bevándorlók által lakott gettó. Mindezekből pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a svédországihoz hasonló helyzetek kialakulásában a kultúrának csak közvetetten van köze, annyiban, amennyiben az alkalmas bizonyos társadalmi hátrányok közvetítésére. Ha egy országban nagy számban van jelen alacsony státuszú bevándorlócsoport, melynek tagjai jól megkülönböztethető tulajdonságokkal rendelkeznek (más bőrszín, eltérő vallás, ruhaviselet, akcentus), az könnyen vezet szegregációhoz – a svédországi folyamatok tehát nagyban hasonlítanak az amerikai fekete gettók kialakulásának esetéhez. A probléma gyökere tehát a szegregáció, nem a kultúra.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A tettek mezejére léptek.
Pedig nem ez volt az első eset.
Az ügyészség szerint azonban nem hibáztak.
ÉN CSAK LEÍRTAM… – Nyugat-Európában a folyamatos iszlám hódítás ma már komplett településeknél tart.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
„A kommunisták voltak azok Magyarországon, akik világnézet és a párthoz való hűség alapján döntötték el, ki dolgozhat bizonyos helyeken és ki nem” – írta a Magyar Jelen újságírója.
Most aztán árgus szemekkel figyelhetnek az oroszok.
