„Bach-hal kapcsolatban van egy különleges titka is, amit csak kevesen tudnak. Mi ez?
A XVI. század 70-es éveiben, volt egy Weinbach nevű zeneszerető, evangélikus molnár Pozsonyban, aki a protestáns üldözések elől 1580-ban családjával Thüringiába menekült, ő Bach szépnagyapja. Bach saját kezével írta le családtörténetében, hogy apám Magyarországról származó magyar volt. Furcsa módon ez az adat hazánkban nem kap annyi figyelmet.
„A közös koncert beharangozójában olvasható, hogy sokat kellett arra várni, hogy a »két zsenikölyök« egy színpadon álljon. Hogyan találkoztak Lajkó Félix-szel és miért csak most jött el a közös munka ideje?
Már többször kerülgettük egymást, pár évvel ezelőtt Siófokon egy egész délutánt végigpróbáltunk. De úgy gondolom, a dolgoknak tényleg rendelt idejük van. Márai Sándor oly bölcsen fogalmazta ezt meg: egy angyalnak és egy szentnek a türelmében meg kell várni, míg a dolgok, helyzetek, szerelmek, emberek, barátságok közel jönnek hozzánk, és soha egy lépést nem tenni feléjük, mert hátha pont ezzel kerüljük el őket. Valahogy úgy éreztem, hogy a »kettőnk bolygója« a csendes imbolygásban egyszer majd egymás felé megy. Utána nyilván mindenki folytatja a saját útját, de most ezt a metszéspontot kihasználtuk erre az öt koncertre.
Visszatérő vendég a POSZT-on, idén mit fog megnézni?
Eddig mindig a POSZT végén léptem fel, a koncert előtt pár nappal érkeztem és akkor néztem az előadásokat. Most kicsit megfordult a dolog, a POSZT elején koncertezem, és utána fogom csak kikérdezni a barátaimat, hogy mire érdemes elmenni. Biztos, hogy nagyon sok mindent meg fogok nézni, bár a POSZT részben arról is szól, hogy kimegy az ember a Király utcába, és azokkal, akikkel egy év alatt nem tudott találkozni, vagy csak elvesztette a telefonszámukat, mindenkivel összefut. Tényleg itt van az egész színházi szakma.”