Indokolás a „Nemzeti Válogatottam”-hoz

„Az elvek kialakítása után igyekeztem az állami pozíciókat kialakítani, csoportosítani. Elsőként az un. közjogi méltóságok pozícióját vettem számba, és igyekeztem ebben a kategóriában a függetleneket és a demokratákat előnyben részesíteni, figyelemmel egy 2014. évi lehetséges demokratikus választási győzelemre. Világosan elhatároltam egymástól a lista vezető, a köztársasági elnök, a miniszeterelnök és a választáson győztes pártelnök szerepét, aki egyben a parlamenti többségi frakció vezetője is lehet. Ezek teljesen különböző, önmagában is egész embert és munkaidőt igénylő feladatok nem látható el egy személy által. Ha egy személyben látja el valaki, akor annak a megnevezése: diktátor.

Második csoportként a kormányt vettem fókuszba. A kormánynak a koalíciós jellegét, szakmai hozzáértést elsődlegesnek tekintem, mert a parlamenti többségi frakciónak van kormánya, és nem a kormánynak van pártja. (Sajnos ebben a kérdésben sok politikai ellentét van: egyes pártok úgy gondolják, hogy akié a politikai többség, azé a társadalmi hatalom. Tévedésüket nyögjük ma is.) Fontosnak tartom a jövendő kormány koalíciós jellegét, vagyis több párt egymást ellenőrizze a kormányzati hatalomban. Ugyanakkor elengedhetetlen az a követelmény, hogy a miniszternek legyen polgári foglalkozása is. (Legyen hová visszamennie egy kudarc esetén.) Kiemelkedően fontos, hogy a nők jelen legyenek a parlamenti és a kormányzati hatalomban. A fiataloknak helye van a kormányzati hatalomban, de nem azért, hogy janicsárok legyenek. A tapasztalatok begyűjtésének a hierarchia aljáról kell kezdődnie, mert a nagyon gyors karriert »valakik« a háttérből mozgatják. Kiemelkedően fontos az un. független intézmények vezetői helyeinek a betöltése. A célom az volt, hogy a pártkatonákat kerüljem, ugyanakkor a folytonosságot a jogállamiság részének tekintem.

Négy miniszterelnököt, kilenc minisztert szolgáltam. Mindig az alkotmányhoz voltam hű, nem a személyekhez. Volt olyan főnököm, aki a személyi hűséget igényelte. Ennek felmondtam. Voltak olyan politikai főnökeim, akik nem értettek a politikához. Ők a közigazgatási parancsolgatásban kerestek pozíciót a politizálás helyett. Őket nem vettem be ebbe a listába.

Azon olvasóktól kell elnézést kérnem, akik fasisztának, nemzetszocialistának vallva magukat, teljes értetlenségüket fejezték ki a cikkem kapcsán. Valóban! Nem nekik írtam ezt a listát. Érthetetlennek tartom, hogy miért olvasták el blogomon ezt a bejegyzést. Ezúton tájékoztatom a fasisztákat és nemzetszocialistákat, hogy nem olvasom az általuk írt blogokat, újságokat, és a parlamenti felszólalásaikat is a napi sajtóból való rövid tájékozódásra szorítom. Teszem azt azért, mert a mondanivalójuk egysíkú és gondolatoktól mentes, így a legalantasabb és G. B. Show által emberállatnak nevezett mocskolódásokról szólnak, amely méltatlan az olvasásra.”