Zsidók, feketék, a „fajközi” házasság tiltása és a melegházasság

„Anélkül, hogy azt állítanám, hogy a homoszexualitást úgymond teljesen szabadon választja a melegek többsége (bár vannak, akik divatból próbálják ki, de őket most hagyjuk), rá kell mutatnom: a tudomány jelen állása egyáltalán nem támasztja alá a »born that way« népszerű jelszavát. Sőt: éppen az ellenkezőjét látszik állítani (mindezt már megírta a Konzervatórium is, de ezek szerint kénytelenek vagyunk újra felhívni rá a figyelmet). Az előző húsz évben végzett ikervizsgálatok (nyolc, az USA-tól Ausztráliáig, Skandinávián át) például épp arra jutottak, egymástól függetlenül, hogy a homoszexualitásnak nincs genetikai oka. Még a 2002-es Bearman–Brueckner-kutatás is erre jutott, amit pedig melegpárti kutatók készítettek. (Röviden: ha a homoszexualitásnak genetikai oka van, akkor nem szabadna, hogy legyen rá példa, hogy egy ikerpár egyik tagja meleg, a másik nem. Ezzel szemben a legmagasabb ilyen arányt megállapító, 2000-res, ausztrál Bailey-kutatás is arra jutott: ha egy egypetéjű ikerpár egyik tagja homoszexuális, akkor férfiak esetében csak 11, nők esetében csak 14 százalék az esély rá, hogy a másik is az.

Emellett rengeteg példát lehetne mondani rá, hogy a reparatív terápiának köszönhetően (amiről épp most jelentetett meg egy könyvet a Harmat kiadó) sokan újra heteroszexuálisok lettek azok közül, akik »unwanted same-sex attraction«-ben, azaz nem kívánt homoszexualitásban éltek. Hangsúlyozom: önként mentek terápiára, mindenféle kényszer nélkül, mert ők maguk nem voltak megelégedve homoszexualitásukkal. Nos, nekik a gender és a »válaszd meg a nemed« ideológiája alapján is joguk lenne mindehhez, az ilyen terápiát végző pszichiátereket azonban az LMBT-lobbi rendszerint megpróbálja ellehetetleníteni. Amúgy ha hihetünk egy bizonyos Dr. Neil Whiteheadnek, akkor a homoszexuálisok és biszexuálisok fele terápia nélkül is egyre inkább a heteroszexualitás felé orientálódik élete folyamán.

A mai, mainstream liberalizmus, miközben az egyéni szabadság bajnokának tartja magát, valamiért igyekszik mindenre genetikai okokat találni. Mint a Konzervatórium cikke is említette, már megtalálták az alkoholizmus és a játékszenvedély meg a pedofília génjét, most akkor ez felment a felelősség alól? Miközben az egyre nagyobb szabadságra törekszünk, ennek igazolására egyre inkább azt bizonygatjuk, hogy nem tehetünk semmiről, és mindenben determináltak vagyunk. Azaz: bye-bye, felelősség – és döntési szabadság. De ha számít is a genetika, pszichológia, akkor is egy vágy, attól még, hogy van, nem jó önmagában. Az erény és a jellem arról szól, hogy valamiként kontrollálni tudjuk vágyainkat (mindez tanulható), akár az alapvetően jóra irányuló vágyainkat is.”