Megint verik a négereket

„A Voting Rights Actet a »liberális« Kennedy mítoszát gátlás nélkül felhasználó Johnson idején teljes joggal, egy átmeneti időre, a reálisan létező visszataszító diszkrimináció elleni biztosítékként fogadták el, de a Kongresszus folyamatosan hosszabbítgatta, hiszen az akkoriban izmosodó polgárjogi mozgalom (amelyről ne feledjük, hogy választótábor is) elkezdte az antidiszkriminációs törvények kulcselemének tartani – és annak tartja ma is. Pedig azóta eltelt közel fél évszázad, létrejött egy széles afroamerikai középosztály (és messze nem csak a pozitív diszkriminációs intézkedések miatt). Amerika véletlenül sem a Jim Crow törvények országa már.

A baloldal véleményformálóit azonban a realitások ritkán akadályozzák meg abban, hogy tovább higgyenek egy tökéletesen kidolgozott fikcióban. Egész életpályák, politikai, akadémiai és média-egzisztenciák múlnak azon, hogy a világ úgy maradjon, ahogy 1968-ban hagytuk.

Ebben a képzelt valóságban az amerikai legfelsőbb bíróság »hatalmas csapást mért a kisebbségekre«, »kiüresíti a feketék választójogát«, a döntés »visszaveti a polgári jogokat«, holott a hülye bírákon kívül mindenki tudja, milyen sanyarú máig a feketék élete. A Spiegel Online a »napi diszkriminációra és rasszizmusra« halálkomolyan azt a példát bírja felhozni, hogy a napokban megkezdődött annak a férfinak a büntetőpere, aki lelőtt egy fegyvertelen fekete tinédzsert. Obama elnök is a feketék jogegyenlőségét temette, a legtökéletesebb reakciót azonban nem más, mint a »fekete emberi jogi aktivistaként« aposztrofált Al Sharpton baptista tiszteletes produkálta: szerinte a bírósági döntéssel »Martin Luther King álma foszlott semmivé«. Tényleg?”